Mindenekelőtt tessék szíves lenni egy
intézménynevet megjegyezni: Privileges Committee, magyarul Kiváltságok
Bizottsága. Ez a testület az angol parlamentben működik. Sok egyéb között
az a dolga, hogy megbüntesse a hazudozó képviselőket. Ezt ott úgy hívják, hogy a
parlament szándékos félrevezetése, ami az ottani házszabály szerint a parlament
megsértése. Aminek súlyos következményei vannak…
Van egy 365 oldalas magyar kiadvány, 2026.
január 31-én jelent meg, a neten bárki elolvashatja. Ebben, a magyar parlament Házszabályi
Rendelkezések című kötetében ajánlanám három kifejezés megkeresését: a hazugság,
igazmondási kötelezettség, félrevezetés szavakat, de nem vagyok olyan
rosszindulatú, hogy fölösleges feladatok elvégzésére biztassam önöket – ezek nincsenek
a 365 oldalon, egyszer sem. A magyar országgyűlésben szabadon lehet hazudozni, mert
a házszabály létrehozói sosem hallottak az igazmondási kötelezettségről, az
ország népének félrevezetése természetes gyakorlat az ország házában. Ezenkívül
gyalázkodni is szabad, legalábbis a házszabály nem tiltja. Úgy emlékszem, az
első szabadonválasztott miniszterelnök még szórakoztatónak is találta a köznapi
életben felháborítónak ítélt stílust, a magyar országgyűléshez képest Augiász
istállója maga volt a rend és tisztaság. Harminchat éve nem látok semmiféle
törekvést arra, hogy a „tisztelt ház”-ról ne egy falusi kocsma jusson az ember
eszébe… Bocsánatot kérek a falusi kocsmáktól, csúnya dolog volt őket
lerángatnom a magyar parlament színvonalára.
Most tessék elképzelni azt a nagyon
nehezen elképzelhető momentumot, hogy a házszabályba felvesznek egy
paragrafust, mely szerint a képviselők büntetőjogi kötelessége az igazmondás, a
hazugság első és enyhe esetben egyhavi kitiltást von maga után, a következő
hazugság automatikus következménye a mandátum örökre való elvétele, az illető
képviselő életfogytig való eltiltása mindenféle közszerepléstől. Ha egy
pillanatra belegondolnak, nem az a csodálkozó kérdés merül fel önökben, hogy „ez
nem így van?” Hogy a képvelőség alapja nem az igazmondás kötelezettsége? Hogy be
lehet menni az Országház üléstermébe, ott szólásra jelentkezni és elkezdeni
hazudozni?
Tessék mondani, hogy’ a rossznyavalyába’ merészel
egy megválasztott képviselő hazudni, méghozzá nyilvánvaló, mindenki által
ismert tények ellenkezőjét állítani? Hogyan lehetséges az, ami a magyar „törvényhozás”
megszentelt csarnokában történik, hogy ugyanis bemegy oda valaki, akinek milliók
életkörülményeiről kell dönteni, és elkezd összevissza hazudozni, az ócska,
primitív életét meghatározó gyűlöletet ráfröcsögni egy másik emberre, aki nem
olyan, mint ő? Hogyan lehetséges az, hogy például egy köztörvényes bűnöző, akit
például Kanadába be sem engedtek, a régen kiérdemelt, több évtizedes börtön
helyett bemenekülhet a fentnevezett csarnokba, és mentelmi jog mögé bújva
féregnek nevezheti azt az embert, aki az ezeréves megalázottságból először
emelte ki ennek az országnak a népét?
Van a lóversenypályákon egy testület,
Versenyintézőség a neve. Tevékenységének a lényege az, hogy ha bármilyen
tisztátalanságot tapasztal, be- vagy feljelentés nélkül is hivatalból óvjon,
és az elkövetett szabálytalanságot megtorolja. Valamikor, sok évtizede olykor
tagja voltam a háromtagú testületnek. Egyszer a pálya egyik legjobb zsokéja,
legnagyobb sztárja „meghúzta” az általa lovagolt favoritot, azaz kivette a
versenyből, hatodik lett. Berendeltük. Azt mondtam neki, Zsiga, nagyon csúnyán
meghúztad a Leandert. Letagadta. A többiek egyetértésével öt versenynapra
eltiltottam, ez nagyon súlyos büntetés, mindenféle szempontból, elsősorban a
futamonként járó lovaglási pénz megvonása miatt ez már akkor soktízezer
forintot jelentett. Tudod, Zsiga, miért kaptál öt napot, pedig eggyel
megúszhattad volna? Mert hazudtál. Na tűnés… A Versenyintézőség határozata
természetesen mindig megjelent a lóverseny újságjában, a Pesti Turfban.
A lóverseny komoly dolog, a versenyek és a
pálya működésének tisztasága létkérdés. Az ember a maga naivitásában azt hinné,
hogy a parlament is komoly dolog, annyira feltétlenül, mint a lóverseny, hogy a
működésének tisztasága érdekében fel kellene állítani egy olyasféle testületet,
amilyen a Versenyintézőség a galoppon. Ami figyeli az ülésnapok lefolyását, és
hivatalból fellép a tisztességtelen viselkedés ellen. Nem szükséges bíróság elé
vinni az ügyeket, sőt kifejezetten nem kívánatos. Csak kell egy
szabályrendszer, benne a büntetési tételekkel. Mely tételek lényege, ahogyan már
fentebb említém, hogy a második hazugság örökös eltiltás. Kilencmillió ember
életéről, életkörülményeiről van szó. Tudom, azon a „szellemi” színvonalon,
amit a jelenlegi „ellenzék” elért, ez egyáltalán nem érthető. Éppen ezért kell
őket a lehető leggyorsabban eltávolítani.
Privileges Committee, tetszik
emlékezni? Ennél gyorsabb és tisztább megoldást nem tudok. A magyar
országgyűlés történetében először ül a padsorokban száznál több olyan ember,
akik nem ostoba pártkatonák, akiknek a tisztességében és szakértelmében meg
lehet bízni. Sok dolguk van. Nagyon sok. Nem nagyon van fontosabb egy ilyen
szabályrendszer felállításánál.
Mégegyszer: a második hazugság örökös
kitiltás. Talán lesz köztük olyan, aki megérti, miért létfontosságú ez a
szabály. Az maradhat.
P.S.: Hallom a
károgásokat: az nem olyan egyszerű, bizonyítás, jogorvoslat, fellebbezés, a gyanúsított
jogai… Nix. Semmi ilyesmi nem jöhet szóba, a parlament működésébe bíróság
különben sem szólhat bele, de ezért írtam, hogy az kifejezetten nem kívánatos.
A szabály világos és egyértelmű. A megszegésének következménye is. A
három-öt-hét feddhetetlen, vitathatatlanul kompetens testületi tag tekintélye,
szakértelme bőven elegendő. Születhet igazságtalan ítélet? Nem valószínű, de
nem is teljesen lehetetlen. És akkor mi van? Egy sokkal nagyobb ügy érdekei
fontosabbak, mint az, hogy esetleg valakinek vissza kell mennie dolgozni oda,
ahonnan jött. Ja hogy esetleg nincs neki rendes polgári foglalkozása?
Hááát…