Még mindig csak címszavakban, vegyünk egy-két példát. Az újkori demokrácia legalját, a felmérhetetlen károkat okozó II. világháborút sokféleképpen taglalja a történelem "tudomány", de én még nem olvastam olyan tanulmányt, ami leírta volna az alapvetően meghatározó okot úgy, ahogyan az korrekt, a tényeknek megfelelő volna: azt az eseménysorozatot, ami 1930-31-ben a náci pártnak az általános választásokon elért növekedésével kezdődött, és 1933. január 30-ára érte el a csúcspontját, demokratikus választásoknak nevezzük. Hitler és a nácipárt uralmát a nép legitimálta, a hatalmas, értelmes gondolkodásra és ennek megfelelő cselekvésre képtelen tömegek. Szokás mondani, hogy "a német nép felelőssége minden kétséget kizáró". Egy frászt (bocs), a demokratikus berendezkedés felelőssége minden kétséget kizáró, ami a minél nagyobb tömegeket tekinti legitimációs tényezőnek, azaz a mindent elsöprő mennyiséget a minőség helyett. Ugye nem tetszik gondolni, hogy csak Thomas Mann és Einstein menekült el Németországból, csak ők nem bírták elviselni a demokrácia, azaz a silányság következményeit? Thomas Mann Amerikában elmondott szép mondatait (Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordom a német kultúrámat.) németek tíz- és százezrei gondolták és mondták, akik ugyancsak elmenekültek vagy belső emigrációban bujdokolva töltötték a borzalmas éveket, csak hát - győzött a demokrácia.
Ahogyan a legújabbkori, 21. századi
demokrácia nagyszerűségét nyögjük napjainkban. A jelenlegi magyar
miniszterelnököt a nem túl magas minőségű tömeg választotta ki magából, és az
most mindegy, ez a sokaság mennyire tehet arról, hogy olyan civilizációs
állapotban van, ami a biológiai funkcionálást, az ösztönlétet engedi a jórészt
homo erectus-i állapotban vegetáló millióknak, hogy ez a nép milyen mértékig
felelős a saját, széthazudott, förtelmes történelméért, a jelenlegi helyzeten
ez semmit nem módosít. Ahogyan azon sem, hogy a felszabadító
"rendszerváltással" együtt járó fenenagy demokrácia az első
pillanattól fogva csak a legócskább minőséget hozhatta a nyakunkra, kezdve a
magát nagyon nagyra tartó, de iszonyatosan ostobán viselkedő, dzsentroid, a
harmincas éveket ránk zúdító szabadonválasztottal. A kisgazdákat magához emelő
rémületes nagy demokrata hagyta ránk mindazt a nyomorúságos, szánalmas életet,
amiről mindig azt hittük, ennél mélyebbre már nem süllyedhet, pedig naponta
teszi azt, mélyebbre és még mélyebbre.
Soroljam a szabad, demokratikus
választások káprázatos eredményeit? Putyint, Trumpot meg a többieket? Vagy
említsem a mellüket verő demokraták között is a legméltóságosabbakat, a
liberálisokat? Akik éppen csak azt nem tudják, hogy a köztörvényes bűnözők
"jogainak” a méltánylásával ők nem szabadelvűek, hanem bűnpártolók, ergo
bűnrészesek. Hogy a köztörvényes bűnözőknek joguk van ugyan a tisztességes jogszolgáltatáshoz, a pártatlan
bírósági eljáráshoz, de semmi máshoz.
A liberálisok a gyalázkodás szabadságát
követelik. Szólásszabadságnak nevezik. Rémületesen félreértik ezt a nagyon
kényes fogalmat.
Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de
halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd – ugye ismerik ezt a mondatot,
amit a félműveltek Voltaire-nek tulajdonítanak, a valamivel tájékozottabbak
tudják, hogy nem tőle származik, de azt még sehol senki nem írta le (vagy csak
én nem olvastam), hogy ekkora marhaságot egy jóllehet ingatag erkölcsű, de nagyon
okos ember bizonyosan nem mondana. Amilyen Voltaire volt. Tudniillik ő épp
eleget foglalkozott a nyelvvel ahhoz, hogy tudja, annál súlyosabb, pusztítóbb
fegyvert még nem találtak ki és nem is fognak soha.
Tessék végig nézni az élővilágon. Minden
faj képes megküzdeni azért, hogy érvényesítse a maga dominanciáját, láthatunk
impozáns felvételeket az egymásnak feszülő szarvasbikákról: egy ilyen csatának
mindig vége van akkor, amikor a gyengébbik elmenekül, sosem lesz belőle
leszámolás, az egész erdőre kiterjedő háború. Most tessék elképzelni, mi
történne, ha a szarvas tudna beszélni, ha képes volna a fogalomalkotásra, azok
szavakba foglalására és a szavak értelmezésére. Ha az a szarvasbika, amelyik az
imént felidézett harcban alulmaradt, csak a közeli dombig futna, és annak a
tetejéről szólna a szarvastehenek népes csoportjához, és az erdő távolabbi
részein ellenfelet kereső többi bikához. Elmondaná, hogy az iménti verekedésnek
alapjában véve ő lett a győztese, csak nem akarta megalázni azt a szerencsétlen
ostobát, aki képtelen volt felmérni az erőviszonyokat… és különben is. Épp itt
az ideje, hogy ebben a gyönyörű erdőben élő szarvastársadalom kilépjen végre a
homályból, és a fenyőerdő sötétjében botorkáló idegenek számára világossá
tegyék, ez az élettér itt kevés… és így tovább.
A szólásszabadságot hirdetőknek meg kellene
végre érteniük, hogy az ő elképzelésük erről a baromi fogalomról elég beszűkült,
mert itt nem arról van szó, hogy beszéljen csak, hadd lássa a világ, mi milyen
türelmesek és széleslátókörűek vagyunk, és a mi demokratikus érzelmeink olyan
nagyok, hogy ülve nyaljuk a Holdat.
A világtörténelem összes háborúját, amióta
az ember fölegyenesedett és beszélni kezdett, a szó, a mondat indította el. Nem
a hadüzenet, hanem a korábbi uszítások, a gyűlölet, a bírvágy, a bosszú
mondatai. Ezeket a szólásszabadság felkent papjai nyilván boldog mosollyal hallgatták.
A neten bárki megnézheti Hitler
valamelyik szózatát. Egy liberális szerint az valószínűleg rendben van, jogában
állt elmondani, amit akart. Nem?
A szólásszabadságot alapvető alkotmányos jognak tartják a civilizált országok. Nem sikerült rájönnöm, mi indokolja ennek a jognak a megszövegezését. Az sehol nincs leírva, hogy az ember szabadon vehet levegőt, amikor csak akar, ehet, ihat, üríthet, alhat – ezek majdnem azonos funkciói az embernek azzal, hogy ha mondanivalója van, megszólal. Azt mondja például, hogy szereti a töltött káposztát. Vagy a homárt. Ezt rögzíteni kell az alkotmányban mint alapjogot? Ja hogy esetleg olyat mond, ami másokat sérthet? Méghozzá nyilvánosan? A véleményével? Tessék szíves lenni megmondani nekem, ahhoz miért van joga bárkinek? Mert ha félretesszük a fenti, álnaiv szöveget, mindannyian tudjuk, hogy erről van szó. A szólás- és vélemény nyilvánítás szabadsága a piszkoskodást engedi szabadjára, hogy bárki bármikor elmondhassa azt a „véleményét”, amivel valaki más nem fog egyetérteni. És amíg az „csak” vélemény, addig azt szabad elmondani. És az úgynevezett közszereplőnek ezt akkor is el kell tűrnie, ha ez nemcsak piszkoskodás, hanem mondjuk aljas is. Nekem még arra sem sikerült rájönnöm, hogy egy közszereplőnek miért kellene többet eltűrnie, mint bárki másnak… na jó, elég ebből. A szólásszabadság természetesen ugyanolyan jog, mint a lélegzés szabadsága, a véleményalkotás szabadsága hasonlóképpen nem kérdés. Pontosan addig terjed mindkettő, ameddig az ember szabadsága, azaz addig, amíg a másik ember szabadságát nem korlátozza. De erről külön "törvényt" hozni... mondom, hagyjuk.
Van három különböző országban, három
különböző időben leírt szöveg, sorrendben az angol Bill of Rights, az amerikai
Függetlenségi Nyilatkozat és a francia Emberi Jogok Deklarációja, amik így
együtt – néhány huszadik századi háborús kiegészítéssel és a szólásszabadság
kihúzásával – adnak egy olyan szabályrendszert, ami az alapja minden földlakó
viselkedésének. (Tőlem nevezhetik ezt törvénynek is, bár én nem
nagyképűsködnék, törvény a gravitáció és az anyagmegmaradás, azaz a természeti
törvény, ami nem áthágható és nem változtatható, mint az ember „törvényei” –
utóbbiak csak egyszerű szabályok, amiknek érvényt kell szerezni, méghozzá
következetes szankciókkal, ha azt akarjuk, hogy valamennyire működőképesek
legyenek.) A szólásszabadságnak azért nincs keresnivalója ebben a
szabályrendszerben, mert nemhogy ezt az alapot nem írja fölül, hanem úgyszólván
semmit, mert a szólásszabadság az emberi faj legveszélyesebb fegyverét dobja
oda a tanulatlan, gerinctelen, ostoba beszélőnek, a gyáva, gyenge bikának ott
fenn a dombtetőn. A „Patrióták” elnevezésű fasiszta bagázst például semmiképpen
sem volna szabad az emberek közelébe engedni, kiváltképpen beteges dolog
hagyni, hogy mások füle hallatára beszéljenek. Odáig már eljutott az emberiség,
hogy a járványok terjedését a lehető leghamarabb meg kell akadályozni, odáig
még nem, hogy a demokrácia és szólásszabadság elnevezésű, szerencsétlen,
rengeteg kárt okozó ideológiák haszonélvezőit, a fent nevezetteket akkor
állítsa meg, amikor először próbálják végig mondani szennyes, fertőző mondataikat.
Értelmes, emberhez méltó társadalmi
berendezkedés esetén - ami a felvilágosodással elkezdődött, amit a nagy francia
forradalom beletaposott a sáros, véres talajba - említettekről senki nem tudná,
hogy a világon vannak, nézeteik esetleges hirdetése kezdő negyedét a bíróság életfogytiglaniról
szóló ítélete vágná szét.
Elképzelhető, megvalósítható az általam
emberhez méltónak nevezett társadalmi berendezkedés? Persze. Elég egyszerűen.
Kell hozzá néhány értelmes, jószándékú ember, aki képes feladni a mai
értelemben vett "hatalmát" és létrehozni a működőképes társadalmi
rendet. A minta megvan, kis híján ezer éve úgyszólván kifogástalanul funkcionál,
a világ összes egyetemén. Ezeket az intézményeket a tárgyhoz a legmagasabb
szinten értő emberek irányítják, akiket a hozzájuk hasonlóan magas intellektusú
kollégák közül választanak meg az intézményen belül. És érdekes módon nem a
kerületi viceházmesterekre, szénlehordókra és kukásokra bízzák a rektor, a
dékán, a tanszékvezetők, docensek és kari tisztségviselők kinevezését. Teszik
ezt abban a reményben, hogy az általuk vezetett intézményből kikerülő emberek ahhoz
elegendő erudícióval bírnak, amennyi szükséges a viceházmesterek, szénlehordók
és kukások emberhez méltó életének a megteremtéséhez. Ahogyan ez egy egész
ország esetében is működőképes módszer volna, ha sikerülne végre eltörölni a
demokráciát és a szólásszabadságot, ezáltal automatikusan kihordani a
szemétdombra és ott jó alaposan eltemetni jelzett vallások legförtelmesebb
szülötteit, a politikusokat és azok gyűjtő akoljait, a pártokat.
Tudom, ijesztő eretnekség, amit itt leírtam.
De nem árt, ha elgondolkodnak rajta, ha néhányan tudják, hol keressék az
eredőjét az emberi élet kisebb nagyobb nyomorúságainak, kik és milyen
módszerekkel teszik lehetetlenné (azt már a minap mondtam, mióta), hogy ez a
bolygó élhető hely legyen. Nemcsak a minta, a remény is megvan arra, hogy egyszer
majd történik valami. Nézzenek föl északra, Finnországra, Dániára,
Svédországra, Norvégiára. 1500-1600 évvel ezelőtt, amikor már véglegesnek
látszott, hogy a kereszténység egyszer s mindenkorra elpusztítja mindazt, amit
a görög és valamelyest a római kultúra létrehozott, egy Gotland nevű szigetről
meg Skandinávia környező tájairól elindultak dél felé azok az emberek, akiknek
a kultúrája évszázadokkal előzte meg a kontinens többi részét. Az osztro- és
vizigótok, alemannok meg a többiek, akiket a világtörténelem „tudomány”
barbárokként, a római birodalom lerombolójaként tart számon, akiknek ezzel
szemben az európai civilizáció a létét köszönheti, akiknek a leszármazottai még
itt vannak a fent említett országokban, mely országok most is a legmagasabb
emberi színvonalat képviselik a Földön, esetleg újra megmenthetik az emberi
fajt a vallás, a demokrácia és a szólásszabadság fenyegetésétől. Azokban az
országokban szerintem vannak többen, akik tudják mindezt, akik hamarosan
cselekedni fognak.
P.S.: Ez itt alant mai hír, erről beszélek. Tudják, hány paragrafusba ütközik? Hogy ezeket az alakokat régen el kellett volna tiltani minden nyilvános megszólalástól? Hogy a legnagyobb részüket nem "választásokon" kellett volna "leváltani", hanem bírósági tárgyalás után évtizedekre börtönbe csukni? Ez a mentális szennyezés egyelőre helyben pusztít. Aztán majd szétterjed. És hagyják. A demokrácia és szólásszabadság jegyében. Miközben ezt a két fertőzést hirdető, különben értelmes, felvilágosult emberek is tudják, hogy ezzel magukra engednek egy beteg, ártalmas tömeget, akiket pedig távol kellene tartani a közélettől.
"Ezenkívül kötelezettséget vállaltak egy új alkotmány kidolgozására, amely visszaállítaná az alkotmányos rendet Lengyelországban, továbbá arra, hogy öntudatos politikát fognak folytatni az Európai Unióval szemben és a lengyel szuverenitás védelmében. Elkötelezték magukat arra is, hogy amennyiben az EU módosítaná az uniós szerződéseket, arról országos népszavazást kezdeményeznek, és bevezetése ellen aktív kampányt folytatnak. Szó van még a deklarációban többek között a zöld átállás elutasításáról, a lengyelországi szólásszabadság és egyéb szabadságjogok helyreállításáról."