2024. szeptember 30., hétfő

Hősök

Áldozatos, példamutató teljesítményéért nagy megbecsüléssel övezett, kiváló személy. De olyat is olvastam, hogy nemeslelkű, nagyszerű, bátor, tetteivel, egész életével mintát adó ember. Ez volna a hős. Azt hinné az ember, hogy a hősi halott az, akire illik mindaz, amit leírtam, és meghal. Mondhatnám, hősi halottnak nevezzük az áldozatos, példamutató teljesítményéért nagy megbecsüléssel övezett, kiváló, nemeslelkű, nagyszerű, bátor, tetteivel, egész életével mintát adó halottat. Azt hinné a naiv ember, hogy ez nyelvészeti, szemantikai, valamelyest esetleg kibővítve filozófiai meghatározáshoz kötött értelmezés, aki ennek a fogalomnak a kifejtésére vágyik, annak a hermeneutikához, az értelmezés tudományához kell fordulnia. Ezzel szemben a jog felhatalmazva érzi magát, hogy definiáljon. Hagyján, de még a katonaság is úgy véli, ő van hívatva, hogy mondja meg nekünk, ki a hősi halott. Ez így önmagában elég dermesztő, hát még ha bele is olvasunk, ezek a meghatározások fájdalmasak. Megkímélem az olvasót a katonai leírásoktól, amik szerint egy köztörvényes bűnöző, aki elment "a hazáját védeni" a Don-kanyarba, miután Magyarország hadat üzent a Szovjetunónak, hogyan vált egy Magyarországon megszövegezett "törvény" szerint "hősi halottá". Mint például a kis mitugrász "politikai igazgató" dédapja. Meg az egész családja. Akik életüket adták az oroszok elleni harcban...

Hát mostanában ilyesmikkel vagyunk elfoglalva. Hogy mit mondott egy ilyen szerencsétlen kis nyüzsgönc ötvenhatról. Közben még mindig itt vannak. És az általuk lerombolt, kizsigerelt ország népéből kifogy a maradék erő is, amivel ezeket a hősöket el lehetne zavarni.

2024. szeptember 26., csütörtök

No comment

Egy argentin bíróság hétfőn elrendelte több venezuelai kormánytisztviselő, köztük Nicolás Maduro államfő őrizetbe vételét, emberiesség elleni bűncselekmények miatt – közölte az Argentin Fórum a Demokrácia Védelméért elnevezésű szervezet, amely az ügyet bíróság elé vitte... Döntését a bíróság az egyetemes joghatóság elvére alapozta, amely az emberiesség elleni bűncselekmények eseteire vonatkozik és amelyet kizárólag a bűncselekmény természete alapoz meg, tekintet nélkül az elkövetés helyére... (kiemelések tőlem)

2024. szeptember 22., vasárnap

Könyörgés

Tartozom egy kijelentéssel, minthogy az augusztus 19-i bejegyzésem félreértéseket idézhet elő. Ezt a kijelentést most kell megtennem, egy látványos akciósorozat elején-közepén-végén, attól tartok, ez végülis mindegy, nem lévén semmi változás az általam augusztusban vázolt képhez képest, azaz nem történik semmi, aminek értelme volna.

Egy közéleti mitugrász, egy hihetetlenül idegesítő kis nyüzsgönc pattog és provokál, bele akar kötni Magyar Péterbe, és az a nagyon nagy baj, hogy ez sikerül is neki. Ahelyett, hogy kapott volna egyetlen választ (ha már Magyar Péter szükségét érzi, hogy figyelemre méltassa ezt az osztályhülyéjét), valami olyasmit, hogy kicsit csöndesebben ott a homokozóban, a csörömpöléstől meg sikítozástól a felnőttek a saját hangjukat sem hallják, olyan válaszokat kap folyamatosan, amilyet egy országban szokott kapni egy politikai tényező. Félre tetszik érteni a helyzetet, nagyítóval tetszik szemlélni a levéltetveket. Itt van aztán ez a másik alak: "vitára" tetszik invitálni egy köztörvényes bűnözőt, egy kanál szennyvizet az atlanti térségnek nevezett boroshordóban. Úgy tetszik viselkedni ezzel a kertitörpével, mint egy társadalmilag, közéletileg értelmezhető figurával, nem pedig úgy, ahogyan az adekvát volna: perek százaival megbombázni, előzetes letartóztatásba helyeztetni, kiiktatni az ország működésképtelenségéből.

Magyar Péter naponta megújulva elképesztő energiákat éget el különféle új ötletekkel és akciókkal, amik mind azt manifesztálják, hogy ő egy működő országba, működő demokráciába képzeli magát.

Térdenállva könyörgök, szóljon már végre valaki, hogy csak húzza az időt, azzal, hogy ezeket teszi, naponta rengeteg ember halálát okozza, nyomorúságát hosszabbítja.

Végül az adósságom, a kijelentés: változatlan bizalmat szavazok Magyar Péternek, nincs kétségem afelől, hogy ő az egyetlen reménység. Csak ne így, szépen kérem, ne így.

2024. szeptember 16., hétfő

A Hárs

- Abba már beletörődtem, hogy engem elnök úrnak szólít, abba is, hogy átlag hetente szólnak maga miatt a pártközpontból, de arra kérem, ha valamelyik szocialista országba megy, legalább ott tartózkodjon a politikai megnyilvánulásoktól.

Mostanában emlékeznek meg régi rádiósok Hárs István századik születésnapjáról. Sokáig gondolkoztam, megírjam-e az én történetemet, aztán úgy döntöttem, nem lehetséges hallgatni egy emberről, akinek a mi országunk történelmében a legmagasabban, legpozitívabban jegyzettek között volna a helye, akinek a befolyása erre a történelemre csak olyasféle mércével mérhető, amilyennel Deákot mérjük, Fáy Andrást, Szemerét, a Széchenyi-családot, egyszóval azokat, akik tettek ezért az országért, akiknek a magyar nemzet fennmaradása volt a célja, nem a lerombolása, mint például ennek a mostani... na ezeket most hagyjuk . Ez az ember tizennégy év alatt, amíg a Magyar Rádió elnöke volt, nemcsak ellensúlyozta a szocializmusnak nevezett borzalom pusztítását, hanem egy milliókhoz szóló közintézmény által azt üzente, hogy ez a kultúra semmivel nem alábbvaló a többinél, hogy ez a nép megérdemli a jóindulatú figyelmet, hogy itt történnek ugyan mindenfélék, amik egy megfelelő módon működő országban nem fordulnának elő, de vagyunk itt sokan, akik ezt tudjuk, és akik a magunk módján teszünk is azért, hogy ez ne legyen így már sokáig. Normális, gondolkodni képes körökben ismert a tény, azt a rendszert egy Gorbacsov nevű szovjet polgár bontotta le a Németh Miklós nevű magyar miniszterelnök kiemelkedően hatásos segítségével, de azt a tényt legalább most kellene tudatosítani, hogy ez egy Hárs István nevű rádióelnök nélkül sokkal nehezebb lett volna. Hárs ugyanis nem tagadott, hanem állított, nem rombolt, hanem épített, nem tiltott semmit, csak a gyűlöletet, a pitiánerséget és annak a mentalitásnak a terjedését, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. Pontosabban ezt sem tiltotta, csak a létével, a mentalitásával lehetetlenné tette azokat, akik a mérgezést terjesztették volna.

Szóltak az elnöki titkárságról, hogy menjek le a másodikra, az elnök beszélni akar velem. Azt mondta, amit itt fent idéztem. Hogy ugyanis felhívta a prágai rádió elnöke, és megkérdezte, hogyan lehet nálunk rádiós, aki nem párttag. (Előzmény: a prágai rádiószínháznál voltam úgynevezett együttműködési tárgyalásokat folytatni, úgy is, mint a csehszlovákiai hangjátékfesztiválok "örökös" zsűritagja, olykor elnöke. Amikor már sokadszor hallottam, hogy "elvtársnak" szólítanak, megkértem a tolmácsomat, Zászlós Gábort - aki később, '90 után valami nagy méltóság lett, talán miniszterelnökhelyettes -, hogy mondja meg az uraknak, nem vagyok elvtárs. Gábor kicsit feszengett, hogy ebből baj lesz, mondtam, ne izgasd megad, nem te mondod, te csak fordítod - nem nekem lesz bajom, bibás, hanem neked, mondta ő, azzal ne törődj, mondtam én, nyugi, legföljebb bejársz hozzám a börtönbe, és hozol zsírpapírba paprikáskrumplit.) Úgy tudom, megy mostanában Szófiába, ha kérhetem, ott tűrje el az elvtársozást, fejezte be Hárs az elnöki eligazítást.

Rendeztem egy hangjátéksorozatot. Bejött a vezérlőbe az elnök titkárnője, hogy a Hárs kéret, ha lehet, tartsak szünetet. Beszóltam a stúdióba, hogy pihenő, lehet kimenni a Pagodába, fölmentem a másodikra. A szokásos kép fogadott, az elnök ült a dohányzóasztalnál, előtte a munkakönyvem. Nem emlékszem, akkor éppen mi volt az ügy, amiért az elbocsátásom javaslata a végső fórumra került, de az történt, ami már sokszor, Hárs István megkérdezte, el akarok-e menni, mondtam, nem. Akkor áttolta az asztalon a munkakönyvemet, hogy a titkárságról majd visszaküldik a munkaügyre.

Lent az I-es stúdió előtt ültek a produkció színészei, lezöttyentem közéjük. Nagy Attila, Bessenyei, Darvas Iván, kérdezték, mi volt. Mondtam, csak a szokásos, és elmeséltem az akciót. Nagy Attila, akivel nagyjából egyszerre szabadultunk 56 után, kérdezte, ez tényleg mindig így megy? Hogy a Hárs nem enged kirúgni? Mondtam, mindig. Tudod, miért? Nem. Ki írta alá a letartóztatási parancsot, amivel elvittek novemberben, kérdezte Darvas Iván, akivel ugyancsak ismertük egymás 56-os múltját. Mit tudom én, ki a franc nézte azt akkor. Én, mondta Nagy Attila. Ő írta alá, Hárs, hivatalból, mert ő volt a belügyminiszter helyettes. Sose engedi, hogy kirúgjanak, kérdezte Bessenyei. Sose. Tudom, hogy te nagyon jó rádiós vagy, gondolod, azért? Van még jó rádiós. Akkor? Kompenzál az angyalok előtt, mondta Bessenyei. Honnan a fenéből tudná, hogy egy surmó letartóztatását ő rendelte el a rengeteg között? Hány éves is voltál akkor, kérdezte Darvas. Tizennégy. Van még kérdésed, kérdezte Nagy Attila.

Sok évvel később elmondtam ezt a történetet az akkor már nyugdíjas Hársnak. Igaz, amit Bessenyei gondolt? Bólintott.

A kisebbik fiam nagyon beteg volt, kétéves korában azt mondta a kórház orvosa, oda nem engedi haza, ahol lakunk, mert ott a falak is vizesek, a levegő is folyton párás, ott meg fog fulladni. Itt meg hospitalizálódik és abba hal bele. Berohantam a Rádióba, kértem Hárs titkárnőjét, hadd menjek be az elnökhöz, hátha tud segíteni. Elmondtam, mi fog történni a kisfiammal. Körülbelül félóra múlva szólt a telefonom a szobámban, menjek le a másodikra. Kaptam címeket, melyik tanácshoz menjek, kiket keressek. Délután már hívtam a gyerekorvost (különben családi barát volt) hogy jöjjön, nézze meg azt a lakást, ahová először mentem a tanácstól kapott kulcsokkal. Jó lesz, mondta Mária, ha itt laktok, ide hazaadom.

A kisfiam negyvenkét éves, egy jelentős európai építésziroda főépítésze. Az életét Hársnak köszönhetem.

Úgy mellesleg ilyesmikre is kiterjedt a figyelme. Miközben a huszadik század egyik legjelentősebb tizennégy évében a Magyar Rádiót nagyjából kivétel nélkül az egész ország hallgatta, mely Rádióból az a szellemiség áradt, aminek a meghatározója egy Hárs István nevű elnök volt, aki mindig mindenkivel szemben megvédte azt, aki vagy ami arra érdemes volt. Mely szellemiség a fundamentuma volt e nép történelmében a legnagyobb lehetőségnek, hogy végre európaivá válhasson.

Nem Hárs István tehet róla, hogy ez a nép megint nem vált európaivá. Nem ő tehet róla, hogy senki nem kérdezte, hogyan kellene mostantól. Pedig ő meg tudta volna mondani.

2024. szeptember 8., vasárnap

5:0

Elnézést kell kérnünk a szurkolóktól, mert ez egy olyan vereség, amire nincs magyarázat.

Már hogy ne volna, ha valaki egyáltalán igényt tartana "magyarázatra" egy természetes folyamat mindenki által ismert eredményét illetően. Dehát nem szükséges semmiféle "magyarázat", csak az történt, aminek történnie kellett: egy enbé kettes, szerény képességű futballcsapat szembe került egy olyannal, amiben olyanok játszanak, akik nagyjából ismerik ennek a sportágnak mozdulatait. Ez utóbbiak rúgtak egy olyan gólt, amilyet klasszis csapatok szoktak és négy potyát, amilyet háztömbkörüli bajnokságban a kerületi úttörő válogatottnak már nem lehetne.

Itt aztán tényleg nincs semmi látnivaló, tessék nyugodtan tovább menni.

Eligazítás a bűnszövetkezetben

Megszámoltam, mert az olvasó kedvéért sokféle áldozatra kész vagyok, a Telex című félreértés 40 (negyven) fényképet közöl "politikusok" és "médiaszereplők, celebek" címszó alatt. És közben olyan kifejezéseket használ a szövegben, mint például a "begördül", mely fennköltséget sugárzó ige királyi hintók érkezésekor használatos. Az egyik köztörvényes bűnöző "kocsija" (nem autója) váltotta ki ezt az emelkedettséget az "újságíróból". Aki persze nem tehet róla, hogy ott kellett lennie Kötcsén, nyilván a weboldalként nyilvántartott fals kitüremkedés "szerkesztője" küldte oda.

A rosszarcú, ócska gyülekezet körül dongtak a "független" híroldalak "újságíróinak" rajai, a bűnbanda kiszolgáló személyzete ezúttal üvöltő hangszórókkal próbálta szétzavarni őket, azt hiszem, ideje volna valami hatásosabb, aerosolos készítményt gyártatni.

Angolnyelvű portálokon keresgéltem, volt-e az amerikai sajtóban hír, esetleg tudósítás Al Capone eligazításairól. Nem találtam. Ami fellelhető, az a bűnügyi rovatban volt, minden újságban.

Ha nekem volna egy napilapom, annak a mai számában egyetlen mondatot találnának, a bűnesetekről szóló, mínuszos hírek között: a magát kormánynak nevező bűnszövetkezet kibővített összejövetelt tartott Kötcsén. Képet egyet sem. Hátha valaki ebédidőben olvas.