2024. július 25., csütörtök

Alapfokú ismeretek az újságírásról

A miniszterelnök politikai igazgatóját az amerikai választásokról, a Patrióták frakcióról, Orbán Viktor „békemissziójáról”, valamint Magyar Péterről kérdeztük. 

Mindössze ennyit olvastam el egy elvileg "baloldali" portálon, nem néztem utána, de úgy tudom, az egyik legolvasottabb. Lassan totálisan elbulvárosodik, oldalanként tízszer írják le a "lap" "újságírói", hogy valaki elárul valamit, most éppen Joe Biden "árulta el", miért mondott le az elnökjelöltségről, éppen ezért egyre kevésbé olvasható. Ennyi, ami itt fent látható, elegendő is.

Először is, egy nem kimondottan fasiszta mentalitású orgánum miért tartja fontosnak, hogy megkérdezzen egy kimondottan fasiszta mentalitású pártból bárkit, különösen egy politikai mitugrászt, egy minden szempontból jelentéktelen, ám mikroszkopikus létében is kártékony kis figurát bármiről. Miért gondolja egy ilyen orgánum, hogy engem érdekel egy közéleti hüvelykmatyi bármilyen megnyilvánulása, még ha az illető képes is modulált levegőadagokat kibocsátani a szájszervén. Aki mellesleg arra viszont képtelen, hogy az "idegességet" megkülönböztesse az undortól. Hogy felfogja, ha a liberálisok valóban idegesek volnának, az egészen bizonyosan csak azt jelenthetné, hogy valamit rosszul csinálnak. A liberálisok filozófiai fundamentumába ugyanis nem építették be a gyűlöletet, a rombolást, az emberi életek ellehetetlenítését és azoknak a különféle módokon való elvételét.

A Jóreggelt Európa című rádióműsoromban volt egy jegyzet 2001 januárjában, abból teszek ide egy pár sort:

 Mert miről van szó? Egy teljesen jelentéktelen, jóval a parlamenti küszöb alatt álló párt sokféle negatív hajlammal sújtott elöljárója hazajön egy olyan kéjutazásról amelyet már régen különféle rendvédelmi szerveknek kellene vizsgálniuk, és hemzseg a repülőtér az én tiszteletreméltó kollégáimtól. Itt az előbb, még mielőtt elkezdtük ezt a műsort, azt mondtam a fiúknak, hogy ha én főszerkesztő volnék… aztán rájöttem, hogy az vagyok. Akkora példányszámban hallgatnak engem, amennyi olvasója egyetlen újságnak nincs, nekem miért nem jutott eszembe, hogy riportert küldjek a repülőtérre? Mert nem esemény. Sem hír-, sem szórakoztató értéke nincs. Jó, néhány újságíró jókat nevetett ennek a bárdolatlan, neveletlen, mindenféle emberi közlekedésre alkalmatlan, nagyképű alaknak a megnyilvánulásain, és talán ez is volt az adekvát reakció, de azért én nem küldök riportert valahová, hogy az jóízűeket röhögjön – meg azért sem, hogy úgy bánjanak vele, ahogy jobb érzésű smasszer sem szokott a gyerekgyilkossal.

Mi csináltunk hatalmas operettantrét egy jelentéktelen figurának. Bocsánat, a jelentéktelent visszavonom. Az a kártevés ugyanis, amit a mezőgazdaságban kifejtett áldozatos tevékenységeinek következtében még mindig tűrünk, igen jelentékennyé teszi...

Csak azt akarom mondani, hogy nem kell csillagot faragni vacak kis agyagfigurákból. A sajtó hatalmának lényeges, szépen kezelhető része a hallgatás is. És végül – hadd közöljem a demokrácia végtelen kiterjedésében hívő, esendő lelkekkel – a szerkesztő dönti el, mit közöl, mit nem. 

Jó volna végre felfogni, az olyan kitüremkedésekből, amilyen a fent idézett "politikai igazgató" az olyan ostoba sajtótermékek csinálnak valakinek látszó lényt, amilyen ez a portál.

Kösz, nem kérjük, hülyítsék egymást, ide nem kellenek. Egyik sem. Ez ugyanis nem a "hiteles tájékoztatás" része, ez csak a teljes dilettantizmus, a szakmai inkompetencia.

Ha nem sikerül olyan embert találni, akinek a véleménye fontos, tessék nyugodtan szólni, szívesen ajánlok közülük. Még vannak. Viszonylag sokan. Amíg meg nem fojtják őket a fent látható méreg folyamatos adagolásával.