Ezt itt most muszáj, bocsánat. Az utókornak. Lehet, nem is olvasható (kár volna, mert már 18 éves koromban is olyasféle volt a stílusom, amilyen most), de ennek itt a helye, egyszer talán még filológiai értéknek fog számítani.
Az öcsémtől kaptam, ő kettővel alattam járt az Apáczaiba. Neki megvan ez az újság, én nem is emlékszem rá. A dátum alapján negyedikes voltam, '61 júniusában érettségiztem. Azt is az öcsémtől tudom, hogy a lapot egy Rózner Géza nevű elsős szerkesztette, ezek szerint ezt a cikket is ő kérte tőlem. Akkor azt lehetett tudni, hogy filmrendezőnek jelentkezem a főiskolára. Arra sem emlékeztem, hogy ez a Rózner nevű fiú odajárt, bár ezzel kapcsolatban rémlik valami. 46-47 évvel ezelőtt mintha említette volna, hogy ő akkor volt elsős, amikor én érettségiztem, de ez is csak most ugrott be, rég elfelejtettem. Azért jött be a Rádióba a hetvenes évek vége felé, mert hozott egy hangjátékot, én voltam a dramaturgja. Akkor már Bereményi Gézának hívták ezt a fiút.
A Ballada a katonáról című filmről az elmúlt 63 évben nem változott a véleményem, az egyik legjobbnak tartom a filmművészet történetében, Bondarcsuk Emberi sorsával együtt. Pedig akkor legalább annyira viszolyogtam attól az országtól, mint most.
Az utolsó (csonka) hasábban (azt nem én írtam) az a tudósítás az Apáczai kosárlabda bajnokságának döntőjéről azért jópofa, mert ott is szerepel egy Tóth Béla nevű, aki gyönyörű kosarat dobott - ezt a nevet is sikerült tökéletesen elfelejtenem, pedig az én voltam, azonos a Ballada a katonáról című cikk írójával. A bajnokságot a IV. a., azaz mi nyertük, mint minden évben addig is. Nem nagy szám, én akkor már ifjúsági válogatott voltam...
Szóval... Tiszta szívvel, ez volt az én gimnáziumom folyóirata.
