Ezt itt egy "történésztől" idézem:
Hajlamosak vagyunk őt két szemszögből megítélni: vagy ő a legnagyobb szörnyeteg, akit a Föld valaha a hátán hordott, vagy a tökéletes zseni, akit nemigen lehetett háttérbe szorítani. Ez a klasszikus történészi válasz, de őt ennél bonyolultabb, árnyaltabb módon kell megítélnünk. El kell ismernünk egészen kivételes teljesítményeit – és azt, hogy képes volt annyira megragadni az emberek fantáziáját, hogy személyisége mindmáig áthatja a vezetésről alkotott felfogásunkat.
Ennek az árnyaltan megítélendő alaknak az egészen kivételes teljesítménye következtében meghalt két és fél-hárommillió (2 500 000-3 000 000) ember.
A fent idézett "történész" a többi nyavalyás kollégájával együtt még mindig életben tartja egy tömeggyilkos gazember kultuszát. Az egyrészt-másrészt baromian ostoba taglalásával. Nincs árnyalás. Nem akarok abba belebonyolódni, hogy az illető briganti úgynevezett pozitív cselekedeteinek mi volt az értéke, mennyi újítást hozott (semennyit), mert mindez tökéletesen érdektelen és tökéletesen súlytalan egyetlen ember erőszakos halálához képest is. Nem két és fél-hárommillió áldozattal összehasonlítva.