„Bocsánatot kért Hodász atya azoktól a hívektől, akik nem tudhatták róla, hogy meleg.”
Ez egy főcím egy napi portálról.
Sokmindent írhatnék erről, százoldalas
elemzést is az LMBT arányáról és a médiában való reprezentáltságának ehhez
képest való túltengéséről, de most csak annyit teszek ide, hogy bocsánatot
kérek azoktól az olvasóktól és egykori hallgatóimtól, akik nem tudhatták rólam,
hogy nem vagyok meleg.
„…a katolikus tanítás hozzásegítette,
hogy a melegségét eredményesen titkolja önmaga elől is…”
Ehhez meg csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy
gratulálok a katolikus vallásnak. Az emberiség történetének legkártékonyabb
ideológiája a hazugságáradatában helyet szorított ennek a szemforgató
öncsalásnak is (kár, hogy egy viszonylag értelmes ember ezt „segítségnek” fogja
fel).
Még valamit azért meg kell jegyeznem. Úgy
tudom, az emberi jogok három újkori dekrétuma (sorrendben az angol, amerikai és
francia) közül egyik sem tartalmazza azt a kitételt, hogy a leszbikusok,
melegek, biszexuálisok, transzneműek (LMBT) bűnözők volnának, akikre nem
érvényesek az emberi jogok (bár ezen írások szerint még a bűnözőknek is vannak jogaik). Annak tudomásulvétele mellett, hogy én például teljesen
hiába állok ki mellettük évtizedek óta minden fórumon, amin valaha
megnyilvánulhattam, teljesen hiába állítom meggyőződéssel, hogy közöttük (arányaiban)
összehasonlíthatatlanul több az értékes, okos, az emberiség fejlődését előbbre
vivő, mint a magukat „normálisnak” képzelő heteroszexuálisok között, megint
egyszer rögzítenem kell itt, írásban: amíg ők maguk rá nem jönnek, miszerint a
jogaikat nem az utcán és nem a sajtóban, hanem a jogi platformokon kell
érvényesíteni, addig ezek a „vallomások” és baromi idegesítő, hülye angol
kifejezéssel közhelyesítve „coming outok” nem lehetnek mások, mint önmagukat
megsemmisítő lármázások, amik azokban is ellenszenvet keltenek, akik különben
egyáltalán nem foglalkoznak a kérdéssel. Addig azoknak a „jogvédőknek” a látását
is elhomályosítják, akiknek már régen a világ összes fórumán el kellett volna
indítaniuk perek százait a könyvégető magyar kormány
(országgyűlés – ugyan már, nevetséges) ellen. Ha ugyanis ezek a jogi helyek nem
volnának abszolút ostobák és teszetosza szerencsétlenek, pontosan tudnák, hogy
amit most „fóliázásnak” neveznek, az a könyvégetésnek egy különlegesen sunyi, gyáva és
gusztustalan változata.