„Tisztelt Tankerületi Igazgatók!...
…Tisztelettel,
Árendás Péter
nyugalmazott gimnáziumi igazgató”
Nem tudom, milyen szakos az igazgató úr.
Nem tudom, hány éves. De sosem késő megtudni: a szavaknak jelentésük van. Akkor
is, ha úgynevezett frazeológiai elemek (állandó szókapcsolatok) részei. Akkor
is, ha ezen belül megszólítási formulák részei. A kedves, drága, szeretett,
nagyrabecsült, tisztelt, igen tisztelt szavak a megszólítási formulán (állandósult
mintán) kívül, önmagukban saját jelentéssel bíró névszók, mely jelentés nem
veszti érvényét a megszólításon belül sem.
A tankerületi igazgatók semmiféle tiszteletet
nem érdemelnek – derül ki a levél tartalmából. Azaz a levél írója egyáltalán nem
tartja őket tiszteletreméltóknak.
Akkor miért írja a megszólításban, hogy „tisztelt”?
Miért ismétli meg az elköszönő aláírásban,
hogy „tisztelettel”?
Mert a hivatalos levél formula szerint így
kell?
Nem kell.
A szavak jelentése fontosabb, mint a
militáns formula előírása.
Tankerület Igazgatók!...
…Árendás Péter
nyugalmazott gimnáziumi igazgató
Így elolvasom én is, ha közzétette. De ha
meglátom, hogy tisztel valakit, aki egyáltalán nem tiszteletreméltó, akkor már
el sem olvasom. Hiteltelen ugyanis.