Ez már tényleg valószínűtlen. Tegnap megint sikerült még mélyebbre taposni a sárba az ellenzéki „együttműködést”. Ki tudja, miért, meghívtak az ATV-be két figurát, akikkel Rónai Egon meg akarta beszélni Fleck Zoltán tiszta és világos eszmefuttatását az esetleges ellenzéki győzelem után következő, azonnal szükséges jogi lépésekről. Nem sikerült rájönnöm, miért kell ezt megbeszélni, és ha mégis, miért nem Fleck Zoltánnal és egy gondosan megválasztott opponenssel, ha izgalmas vitát is akarnak a témából, de nem kell nekem mindent értenem, gondoltam, meghallgatom ezeket a meghívottakat. Az egyiket már ismertem. A funkcióját sosem sikerült tisztán látnom, úgy vélem, ezt az állkapocsvirtuózt azért hívják, mert olyan érdekesen koreografálja a kiejtett hangokat, főképp a különféle spiránsokat. Engem történetesen nem nagyon érdekel az effajta beszédmód, inkább kicsit bosszant, miért nem tanították meg gyerekkorában a kevesebb energiát fogyasztó hangképzésre, dehát ez végülis az ő baja, csak a tévénézőt nem kellene idegesíteni ilyesmikkel. A másik kitüremkedés mindjárt egy olyan prepotens mondattal nyitott, amivel azonnal fölkergette a vérnyomásomat. Türelemre intettem magam, leginkább azért, mert szinte bizonyos voltam benne, nem jól értettem, az nem létezik, hogy egy fityfiritty csípőből akar tüzelni valakire, akinek a szellemi színvonaláig föl sem lát, akinek a teljesítménye arra kellene, hogy késztesse, legalább engedelmet kérjen megszólalni.
Egyszóval fölényeskedtek. Kettő darab szóra sem
érdemes, a létét semmivel igazolni nem tudó alak nekiállt felsorolni különféle
mondatokat, amik remélhetőleg valamilyen szövegből származnak (ennyit azért
megengedhetünk), csak éppen semmi közük nincs a tárgyalandó témához. A lényege
ennek a verbális csapkodásnak az volt, hogy az ellenzék az égvilágon semmit nem
tehet, mert a jelenlegi jogrendszer egy annyira tökéletes konstrukció, ami
lehetetlenné tesz minden lépést. A kártékony ostobaságnak ez a mértéke
megdöbbentett. Annyira, hogy még most is inkább csak visszanyúlok
egy néhány hónappal ezelőtti bejegyzésemhez, onnan kiveszek egy-két mondatot,
nincs elegendő munícióm ahhoz, hogy újat mondjak, vagy legalább azt alaposabban
elmagyarázzam.
Egy
törvénytelenség eltörléséhez nem szükséges kétharmados többség. A bíróságok nem kétharmados
többséggel működnek, amikor bűnözőket ítélnek el, mely bűnözők törvényt
szegtek. A nürnbergi perekben ítélkezőknek semmiféle kétharmados többségre nem
volt szükségük, hogy elítéljék a náci bűnösöket, akiket a mi regnáló náciainktól
csak nagyságrendileg lehet megkülönböztetni. Az
esetleg nyerő ellenzék nem ugyanazt, nem is hasonlót tesz, mikor eltörli a
jelen rendszert, csak helyreállítja az ország törvényes működését. Azaz, hogy a nyilatkozók szellemi
színvonalához fogható mélységekben élőknek is el tudják magyarázni, akik ezt
itt olvassák: az esetleg nyertes ellenzék nem ugyanazt teszi, amit a
jelenlegi kormánypárt tett, vagyis nem hasonló módszert alkalmaz, hanem a
kiiktatott, aljas módszerekkel eltorzított törvényeket fordítja vissza törvényesre.
Mit tetszik gondolni, nehéz ezt megérteni? Mit
tetszik gondolni, lehet ezt a tételt értelmes, jogi alapon cáfolni? Szinte
kizártnak tartom. Kiváltképpen azért, mert az összevissza karattyoló nagyarcok
is folyamatosan azt bizonygatták, mennyire csúnya dolog lenne egy
törvénytelenséget egy ugyanolyan törvénytelenséggel eltörölni. Egy
felzárkoztatandó (azaz sérült értelmi képességű tanulóknak rendszeresített)
osztályból nyilván hazaküldenék az aznapi foglalkozásról azt a nyolcévest, aki
egy ennyire ostoba mondatot képes volna kimondani. Ha ugyanis a gyépés odáig
képes volt eljutni, hogy megállapítsa, törvénytelen az, amit a szóban forgó
kormánypárt tett, akkor már világosan látja, annak az eltörlése nem lehet
ugyanolyan törvénytelen. Rónai Egon ezt az evidenciát csak azért nem dörgölte
az orruk alá, mert nem tudott magához térni az ámulatból, hogy a szerkesztő
miféle lényeket kényszerített rá.
Azt ugye nem kell most részleteznem, miféle jogi
etalonokat kell használni a törvények helyreállításának érdekében? Ha valakit
mégis érdekelne, mit jelent a címben rögzített törvényes jogtalanság, kérem, lapozzon vissza az azonos című,
korábbi bejegyzésekhez, ott elmagyaráztam a fentieknél valamivel
részletesebben.
Utolsó kérdés, mit lehet tenni olyan esetben, amikor
élő adásban derül ki, hogy a riportalany kártékony és alkalmatlan? Az egyik
megoldás az alany szakmai megszégyenítése, de ehhez az alany szakmáját nála
jobban kell tudni. A másik, amit örök útravalónak adtam a riporteriskolámban:
némi hatásszünet után emkát kérünk, utána már a következő alannyal térünk
vissza. Azaz elzavarjuk az illető paprikajancsit a jó büdös francba, majd
megkérjük a szerkesztőt, hogy legközelebb maga készítsen interjút az ehhez
hasonló alannyal (az emká műsorkitöltőt jelenti, általában zenét).
Az megint egy másik kérdés, a riporter az állásával
játszik-e, ha azt teszi, amit mondtam, és ha igen, hajlandó-e rá. Alig tudok
valamit az ATV-ről. Ezért nem akarok ennél többet beszélni a dologról. Meg
azért sem, mert nem az első eset, hogy köztörvényes bűnözőket és súlyos
állapotban lévő elmebetegeket hívnak beszélgetőtársnak. Valószínűleg a sokszínű
tájékoztatás totális félreértelmezése miatt.
P.S.: Csak hogy abszolút világos legyen, tisztázzuk a fogalmat: például az úgynevezett alaptörvény nem egy jogilag meghatározható képződmény, hanem egy egyszerű, de rendkívül súlyos bűncselekmény.