„Egyiptom népe, ne higgyetek a hazugságnak, hogy vallásotok elpusztítására jöttem! Mondjátok meg a rágalmazóknak, hogy jogaitokat akarom visszaszerezni az elnyomók kezéből, hívebb szolgája vagyok istennek, mint a mamelukok… és tisztelem Mohamed prófétát és a dicső Koránt… Valaha Egyiptom a hatalmas városok, széles csatornák, virágzó kereskedelem földje volt. Mi döntötte romba mindezt, ha nem a mamelukok mohósága és önkénye?... Mondjátok meg a nemzetnek, hogy a franciák is hithű muzulmánok… Temérdek áldás hull azokra az egyiptomiakra, akik mellénk állnak. Gazdagság és megbecsülés lesz osztályrészük… De százszor is jaj azoknak, akik a mamelukokat segítik ellenünk. Nem lesz számukra menekvés, és még az emléküket is eltöröljük.”
Ezt a kiáltványt Egyiptom lakosságához 1798-ban ragasztatta
ki Bonaparte Napóleon, midőn lerohanta és megszállta az országot.
Először úgy gondoltam, ezt így önmagában ide
kirakom, ehhez nincs mit hozzátenni. Aztán mégis akartam mindenféléket írni. Például
hogy mit kezdett volna a jog a korzikaival, ha csak ezt a kiáltványt kell
megítélni, és mit a kései magyar karikatúrájával, ha ez a tanulatlan,
gerinctelen gyűlöletgörcs semmi mást nem tesz, csak a plakátjaival ragasztja
tele az országot.
Aztán abbahagytam a tűnődést. Nem kell ide semmi. Elég a kiáltvány Egyiptom népéhez.