Fiúk, lányok, ez így tényleg nem lesz jó. Lehet
arra gondolni, hogy rosszabbnak látom a helyzetet a valóságosnál, de ez elég
kevéssé valószínű.
Csak mert tegnap valaki a magukat komolyan vevő
politikusok közül szigorú arccal elítélte
a kormány valamely tevékenységét. Nyilván hallotta a nagyoktól, hogy bizonyos
társadalmi berendezkedésű országokban ilyesmit szoktak mondani. Miszerint
bizonyos tevékenységeket úgy helytelenítenek, hogy elítélik őket. És akkor az
azt jelenti, ez így nem lesz jó, sürgősen változtatni. És akkor valószínűleg
változtatnak is, nem tudom, sosem éltem társadalomnak nevezhető közösségben, én
itt élek ebben az ázsiai törzsszövetségben, ahol az együttélés szabályozása még
mindig a vérszerződés rendkívül primitív és gusztustalan, ám a politikusaink
által nagyra becsült aktusán alapul, annak a 8-9. századi kornak a szellemi és erkölcsi
színvonalán tenyésző vezérekkel, akik még mindig úgy viselkednek, mint a nyáj
kolomposai. Jó esetben. Kivétel elenyésző mennyiségben.
Namármost. Ebből az ázsiai hagyományokat
szorgalmasan építgető, annak megfelelő szellemi és erkölcsi színvonalon
tenyésző fajtából van nekünk egy miniszterelnökünk, aki egy, egyetlen egy
dologban abszolút következetes: soha életében nem tett semmi jót. Minden cselekedetét
a gyűlölet, az ártani akaró szándék, a bosszúvágy alapjáról indítja, ha netán
épít valamit, azáltal is rombol, sokkal nagyobb az építés által okozott kár,
mint amennyi hasznot hajt valami újnak a létrehozása. Ez azért nem lehet
könnyű, még Hitler is tett olyan dolgokat, amiknek a hozadéka dicséretes lett,
a mi miniszterelnökünknek azért sikerül ezt is elkerülni, mert minden egyes
pozitívnak látszó mozdulata valaminek a megsemmisítését célozza.
És most itt van ez a mindent elsöprő oltási
hullám. Tetszik gondolni, hogy sok évtized után egyszercsak tesz valami jót,
valami mások üdvét szolgálót? Ugye első pillantásra nyilvánvaló, ez lehetetlen.
Némely körültekintő, a holnapnál valamivel messzebbre látó elmék bölcs
mosollyal legyintenek: ugyan, hát mindenki tudja, az EB miatt van az egész.
Komolyan? Ennek a széthízott gyűlölethalomnak
szüksége volna arra a legitimációra, amit az oltás jelent? Ürügynek talán jó,
de nem a teli stadion a cél. Itt vannak ezek a lelkes kékszemű kisgyerekek a
nagy piros rollijukkal, és demokráciát akarnak játszani. És bármilyen pipogyák,
látszólag el is érhetnék a céljukat, mert bár senki nem tekint rájuk úgy, mint
akik képesek megváltani ezt a világot, de a hordóhasú most már tudja, hogy az
ideje lejárt. A jövő évi választásokon egy hátsó lábaira álló pávián is
megverné, ha a választás megközelítőleg tisztességes volna. A mi
miniszterelnökünk annak hallatán is csak elnyom egy gúnyos mosolyt, midőn az „ellenzék”
rendszeresen hárommillió kormánypárti szavazóról beszél, ő ugyanis tisztában
van vele, hogy valójában három-négyszázezer közvélemény kutatási szavazat vehető
biztosra, ami már régen nem jelent egymillió választót sem. Ide már kevés az a
számítógépes csalás, ami a „határon túliak” ugyancsak hamisított szavazataival
együtt is majdnem kevés lett a 2018-as választások megnyeréséhez.
Kisfiúk, kislányok ott az „ellenzéki” oldalon,
akik még mindig legföljebb toporzékolni tudtok, esetleg toppantani egy mérgeset
a cipőcskétekkel, próbáljatok ki egy egészen kezdetleges anticipációt: miért
kellett mindent villámgyorsan kinyitni? Gyerekeket, tanárokat iskolába küldeni,
hamarosan megnyitni mozit és cirkuszt, mikor minden szakértő rimánkodik, hogy ezt
ne, mert a látszólag nagyszámú oltás egyelőre nem véd. Mikor minden ország, ami
sokkal jobb helyzetben van nálunk, még mindig vár, és csak fokozatosan nyit.
Kicsit kell tudni számolni, mikorra, milyen vad és nehezen megállítható
fertőzéshullám fog végigsöpörni az országon. Ami nyilvánvalóan totális
bezárkózást fog követelni, ha nem akarunk megjósolhatatlan létszámban
elpusztulni. Milyen esélye lesz az „ellenzéknek”, hogy eljátssza a maga
demokráciásdiját? Azt mondta a momentumos ifjú ember, hogy ha most ő lenne
(helyesen: volna) a miniszterelnök, azonnal leváltaná az egészségügyi
minisztert.
Azta! Úgy is mondhatnám, hüjnye! De kemény! Meg hogy
milyen nehéz lesz visszaszerezni az ellopott ezermilliárdokat. Ajjaj. Ez egy
ilyen kérdés? Lehet, hogy nincsenek még kiküldve azok a pénzügyekhez és joghoz
értő nyomozók, akik évek óta figyelik ezeknek a pénzeknek az útját? Akik
fillérre tudják, hol található az a Mészárosnak tulajdonított, de nyilván
máshová tartozó vagyon, aminek a hiánya milliókat nyomorított meg és százezreket
küldött a halálba? Ez az egy mozdulatsor megy, hogy amúgy játszásibul próbáljuk
elkapni a miniszterelnök által közibénk hajított pamutgombolyagot? Mert majd a
2022-es választások után? Elítéljük a vadászati világkiállításra elköltött
milliárdokat? Nem azokat kellene, hanem a fideszt vezérestül és megannyi
bűnsegédi bűnrészestül perek százai által.
Megkérdezem ezredszer, mire tetszik várni? Vérre,
verejtékre és könnyekre? Amikor már tényleg nem megy másképp?
Lehetséges persze, hogy csak rémeket látok. Hogy egy
kártékony alak, aki akkor érzi jól magát, ha maga körül mindenkit szenvedni
lát, most hirtelen eltökélte, hogy ő jó lesz, mint Götz von Berlichingen Az Ördög
és a Jóistenben.
Dehát Sartre is azért írta meg a darabot, mert tudta,
hogy Götznek gonosznak kell maradnia. Nincs más lehetőség.