Van egy kérdésem. Mi történik, ha a csúti futballistának valaki azt tanácsolja, vonja vissza a "rabszolgatörvényt", mondja azt, hogy oppardon, hibáztak, nem gondolták át alaposan, minden marad a régiben? Jó, tudom, ez lehetetlen, nemcsak a futballista buta, mint a főd, a tanácsadói is, de játsszunk el a gondolattal. Mit tesz akkor az ellenzék és a tüntető tömeg? Ja jó, kössz, akkor hazamegyünk, minden oké?
Nem az a baj, hogy a törvényt senki nem érti, bízvást kiindulhatunk abból, hogy amit ez a tömeggyilkos banda akar, az jó nem lehet. Hanem hogy ez valami olyasmi, mintha valaki a földön fektemben éppen véresre rugdosna, és én törött bordákkal azt hörögném, piszkos a cipője orra, törölje meg.
Nem egyes törvényeket kell megszüntetni, nem "hibás" intézkedéseket kijavítani, a rendszert kell elsöpörni. A csúti gazemberét különösen és az 1990. óta fennálló gyalázatot általában. Azt a rendszert akarjuk felépíteni, amit Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke a pártjával és a jórészt ostoba ellenzékével együtt lehetetlenné tett.
Tiszteletreméltónak vélem, amit az "ellenzéki" képviselők tesznek, különösen az eddigi tevékenységükhöz képest, nagyon jó volt a kerítésen átmászás például. A főügyész kiiktatásáról és a televízió helyretételéről való nézeteiket is reálisnak látom, az erőszak szervezetek meggyőzésére bizonyosan több és minőségileg más eszközt kell használni, nélkülük a célok nem elérhetők, kezdetnek jó a rendőri munka túlóráztatásáról szóló szöveg, de kevés - nem a bakát kell átállítani, hanem néhány főtisztet. Remélem, Vadai Ágnes és még néhányan, akiknek ez a dolguk, ismerik az állományt annyira, hogy tudják, kivel kell kezdeni és hogyan. Sokan emlékeztetnek a romániai évfordulóra. Ne legyen követendő példa Ceaușescu kivégzése. Nem mintha a csúti géniusz bármivel jobb volna, hanem - sokadszor mondom - mert a halál nem büntetés. Ennek a potrohos kerti gipszárunak még évtizedekig látnia kell, hogyan épül lakható hellyé az ország, amit ő megpróbált porig rombolni, hogyan kezd a fényre óvakodni a sötétségbe taszított nép. És évtizedekig gyakorolnia kell az általa annyiszor eldödögött munkát, pontosan azt, amit ő olyan nagyra tart, és aminek persze nincs semmi értelme (kapálás reggeltől estig az ugaron).
De - még egyszer - ez a "rabszolgatörvény" jelszavával nem fog menni. Így ez senkit nem érdekel a világon, itt Németországban nem hír, az euronews francia nyelvű adása rászán ugyan egy percet, de a felirat ott is a "loi esclavagiste" kifejezést manifesztálja, senkit nem érdekel. Legfőképpen azért nem, mert ez így tényleg semmi, nem fontos, egy kormány esetleg kissé hibás intézkedése, majd megszokják. A hozzátett másik négy pont is kevés, mert nem erről van szó, nem szabad olyat követelni, amiről mindenki tudja, hogy a teljesítése nem old meg semmit.
Egy nyavalyás diktátor elűzése a tüntetések célja, az megér egy elemzést a megfelelő műsorokban, az megjelenik mindenhol a nagyvilágban. A tömeg követelése, mint mindig, most is világos és lényegre törő, tessék elhinni nekik, azt akarják, hogy a hízott gazember eltakarodjon.
Úgy legyen.
Nem az a baj, hogy a törvényt senki nem érti, bízvást kiindulhatunk abból, hogy amit ez a tömeggyilkos banda akar, az jó nem lehet. Hanem hogy ez valami olyasmi, mintha valaki a földön fektemben éppen véresre rugdosna, és én törött bordákkal azt hörögném, piszkos a cipője orra, törölje meg.
Nem egyes törvényeket kell megszüntetni, nem "hibás" intézkedéseket kijavítani, a rendszert kell elsöpörni. A csúti gazemberét különösen és az 1990. óta fennálló gyalázatot általában. Azt a rendszert akarjuk felépíteni, amit Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke a pártjával és a jórészt ostoba ellenzékével együtt lehetetlenné tett.
Tiszteletreméltónak vélem, amit az "ellenzéki" képviselők tesznek, különösen az eddigi tevékenységükhöz képest, nagyon jó volt a kerítésen átmászás például. A főügyész kiiktatásáról és a televízió helyretételéről való nézeteiket is reálisnak látom, az erőszak szervezetek meggyőzésére bizonyosan több és minőségileg más eszközt kell használni, nélkülük a célok nem elérhetők, kezdetnek jó a rendőri munka túlóráztatásáról szóló szöveg, de kevés - nem a bakát kell átállítani, hanem néhány főtisztet. Remélem, Vadai Ágnes és még néhányan, akiknek ez a dolguk, ismerik az állományt annyira, hogy tudják, kivel kell kezdeni és hogyan. Sokan emlékeztetnek a romániai évfordulóra. Ne legyen követendő példa Ceaușescu kivégzése. Nem mintha a csúti géniusz bármivel jobb volna, hanem - sokadszor mondom - mert a halál nem büntetés. Ennek a potrohos kerti gipszárunak még évtizedekig látnia kell, hogyan épül lakható hellyé az ország, amit ő megpróbált porig rombolni, hogyan kezd a fényre óvakodni a sötétségbe taszított nép. És évtizedekig gyakorolnia kell az általa annyiszor eldödögött munkát, pontosan azt, amit ő olyan nagyra tart, és aminek persze nincs semmi értelme (kapálás reggeltől estig az ugaron).
De - még egyszer - ez a "rabszolgatörvény" jelszavával nem fog menni. Így ez senkit nem érdekel a világon, itt Németországban nem hír, az euronews francia nyelvű adása rászán ugyan egy percet, de a felirat ott is a "loi esclavagiste" kifejezést manifesztálja, senkit nem érdekel. Legfőképpen azért nem, mert ez így tényleg semmi, nem fontos, egy kormány esetleg kissé hibás intézkedése, majd megszokják. A hozzátett másik négy pont is kevés, mert nem erről van szó, nem szabad olyat követelni, amiről mindenki tudja, hogy a teljesítése nem old meg semmit.
Egy nyavalyás diktátor elűzése a tüntetések célja, az megér egy elemzést a megfelelő műsorokban, az megjelenik mindenhol a nagyvilágban. A tömeg követelése, mint mindig, most is világos és lényegre törő, tessék elhinni nekik, azt akarják, hogy a hízott gazember eltakarodjon.
Úgy legyen.