2018. szeptember 16., vasárnap

Összeesküvések


Mert egyént sosem
Hozandsz érvényre a kor ellenében:
A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Uszója, nem vezére, az egyén. -
Kiket nagyoknak mond a krónika,
Mindaz, ki hat, megérté századát,
De nem szülé az új fogalmakat.
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad. 



Ez itt Madách Az ember tragédiájának marxista része. Na jó, ha nem tételezzük fel Madáchról, hogy olvasott Marxot (miért ne olvashatott volna, Dux Adolf Tragédia-fordítását maga lektorálta és szerkesztette, Madách anyanyelvi szinten tudott németül), az nem kérdés, ismerhette-e Hegelt, kivált Arisztotelészt. A Konstantinápolyi színben Lucifer teszi helyre Ádámot, mert Ádám azt képzeli, hogy neki kell helyrehoznia a világot.
Már megint elkövettem azt a hibát, hogy nyilvánvalónak tekintettem valaminek a tudását, amit pedig a tudatlanságból felfakadó dühös indulat rögtön elsöpör, amint rádöbben, hogy az ellene szól az ő általános iskola negyedik osztályában megszerzett ismereteinek. Ami hagyján, de még jószándékú, okos emberek is hajlamosak a történelmi materializmus tömegmozgásos, osztályharcos elmélete alapján szemlélni a világot, összeesküvés elméletnek ítélve a pénzemberek (köztük a bankárok) és kereskedők uralmát. A világ általam vélt egyik legokosabb embere azt mondta, midőn erről a kérdésről beszélgettünk, hogy Marx elméletének éppen az ő személye a legszembetűnőbb cáfolata, ha ugyanis apodiktikusan igazolható volna a tétele, akkor ez a tétel nem létezhetne, mert Marxról nem tudna senki.
A világtörténelemnek soha nem volt "úszója" az egyén, ezzel szemben viszont az egyén mint "vezér" alakította azokat a folyamatokat, amiket bizonyos történészek még ma is képesek társadalmi mozgásoknak leírni. Ezek a vezérek az erejüket évezredek óta a pénzből nyerik, a Toldi Miklósok romantikus fölénye a közönséges rosszakkal szemben mindig a poétikából próbálta feltörni a valóságot. 
Egibi és fiai, azaz a babilóni bankház már több, mint 7000 évvel ezelőtt a kezében tartotta a babilóni királyt részben az általuk folyósított kölcsönök által, részben azokkal az információkkal, amit a királyról mint adósról tudtak.
Periklész az időszámítás előtti V. században már pontosan tudta, hová kell fordulni, ha le akarja győzni a nála sokkal gazdagabb és legalább vele azonos képességű hadvezér Kimónt: a görögök által akkor még megvetett, "betelepült" bankárok pénzét kezdte osztogatni a népnek, majd rájött, hogy az állami pénzek, a közsegélyek és egyéb adóból származó források sokkal könnyebben és főképp következmények nélkül lenyúlhatók. Innen már csak egy lépés volt az osztrakiszmosz, azaz a cserépszavazás segítségével örökre száműzni a köznép kegyeiből kivásárolt Kimónt.
Jacques de Molay, a Templomos Lovagrend nagymestere nem a fenenagy erejével és kardjának éles pengéjével szerezte a hatalmát, hanem a szolgálatában álló névtelen sénéchal pénzügyi zsenijével, ami a középkor egyik legnagyobb hatalmát jelentette. Annál nagyobb már csak a Fuggereknek volt: V. (Habsburg) Károly és Valois Ferenc trónért való vetélkedését például Anton Fugger döntötte el, mint annyi más hatalmi harcot...
Tetszik gondolni, hogy ezek úgynevezett konteók? Hogy a tömegek sodrása meg a forradalmi lendület meg a diktátorok és egyéb politikusok formálják a történelmet? Mert az iskolai tankönyvek hadvezérekről, királyokról és pápákról tudnak, akkor elég nekünk is ezekről tudni? Hitler és Mussolini? A nürnbergi perekben megvádolt pénzarisztokrácia nem véletlenül maradt úgyszólván említetlenül és jóformán elítéletlenül: a Kruppok és Thyssenek, a Thurn und Taxisok nemcsak a háború kirobbantását és folyamatát irányították, azt is tudták, mit kell mondani a szövetséges hatalmak igazságszolgáltatásának, amitől azok csöndben maradnak. Tessék elolvasni Albert Speer vallomását, amivel majdnem elkottyantotta, kitől, kiktől kapta az utasításokat a hadianyag gyárak üzemeltetésére és a kívánatos építkezések részleteire.
A legújabb kor utáni kor legborzalmasabb jellemzője az, ami 1963. november 22. óta határozza meg közvetlenül az atlanti térség, közvetve pedig az egész bolygó sorsát. A Kennedy ellen elkövetett merénylet tette egyértelművé: nincsenek többé nevek, nem ismerjük azokat, akik irányítanak, akiknek meg kell felelnie minden paprikajancsinak (politikusnak), ha életben akar maradni. Vagy esetleg akad valaki a konteót kiabálók között, aki meg tudja mondani, ki utasított John Fitzgerald Kennedy, majd nem sokkal később az öccse, Robert Kennedy meggyilkolására? Netán azt sem méltóztattak elolvasni, amit azért lehet tudni, hogy ugyanis melyek voltak azok a tervezett intézkedések, amik bizonyos körökből kiváltották a végső megoldást elhatározó felháborodást?
Hamarosan 55 éve lesz, hogy már semmit sem tudunk arról, mi miért történik a világban. Legjobb esetben sejtjük. Vagy maradjunk annál az olvasatnál, hogy milyen remek politikus a mi csúti futballistánk, hogyan tudja irányítani ezt az országot meg hogyan tudja megtartani a hatalmat? Tényleg azt tetszik hinni, hogy ez az ócskalelkű gazember azért nyalogatja a szája szélét, mert alapjában véve ő egy jó ember, és a borzasztó lelkiismeret furdalásba beleelmebetegedett? Tetszik gondolni, hogy az is egy konteó, mely szerint ő a szó szoros értelmében az életét félti, azért van a folyamatos beszartság állapotában? Amiben valószínűleg az neki a legrosszabb, hogy fogalma sincs róla, ki irányítja őt és ezt a különben valóban szóra alig érdemes országot. Hogy el ne morzsoljak egy könnycseppet.
Esetleg újat mondok?
A bankárokról? Akikről az azért biztosan tudható, hogy zsidók, ugye? Legalábbis a csúti futballistához hasonló jellembajnokok számára.