Ezt itt eggyel följebb azért írtam rövid ü-vel, mert a nyelvészeknek az a csoportja győzött, amelyik a türelemből származtatja a szót és nem a tűrésből, annyit kell megjegyeznem, hogy én az utóbbi csoportba tartozom. Aki türtőzteti magát, az sokkal inkább kínlódik ugyanis attól, hogy valamit el kell viselnie, mint amennyire a türelem (számomra különben érthetetlen) erényét gyakorolja. A szótő kétségtelenül ugyanaz (török jövevény), eredetiben rövid ü...
Na jó, hagyjuk ezt. Még mindig próbálok finom lenni és nőies, ezért mellébeszélek, hogy ne kelljen pontosan fogalmazott mondatokkal leírni a mondanivalómat. Be kell ismernem, könnyen begurulok. Sokszor kell türtőztetnem magam. Bár rémületes nagy marhaságnak tartom a mondást, miszerint aki kiabál, annak nincs igaza, sőt, de most nem kiabálni készülök.
Látták a Keresztapa harmadik részét, amiben az idős Michael Corleonét játszó Al Pacino üvölteni próbál a fájdalomtól, mikor látja, hogy megölték a lányát? Tátva a szája, de nem jön ki hang a torkán. Valami ilyesmit éreztem, amikor ezt itt megláttam:
Nagy a készülődés Orbánéknál, mindkét férfiú is bevetésre készül Székelyföldön. A majdnem jubileumi, 29. rendezvényen a családfő a nemzeti összetartozás-tudat hevében Szenvedélyünk Tusványos! – mottó jegyében, míg a sarj visszafogottan Barátom, Jézus címmel nyilatkoztat ki.
Még most is ezt érzem. Nincsenek szavaim. Ez a kártékony fióklény, ez a furakodó sejtkupac ki meri mondani ezt a nevet, és magát egyszerre említi vele. Nem tudom, na. Aki akarja, érti, miért borított ki ez engem a csúti büdösbagázs minden eddigi megnyilvánulásánál hevesebben.
Tudnék itt még folyamatosan keseregve dühöngeni, de nem teszem. Csak csöndesen megállapítom, hogy a futballista összes gyalázatos cselekedete közül a legborzalmasabb az ivadékának a világra való rászabadítása. Majd' azt mondtam, majd meglátják. Remélem, nem. Bár ebben az országban még az is lehetséges.