Valami nem hagy nyugodni. Olvastam egy egészen kiváló cikket egy nőről, aki megjelentet mindenféléket egy izében, amiről nem tudom, papíralapú-e vagy csak netes, de az mindegy is, nem akarnám tudni, van egy szint, ami alatt az én szinte végtelen érdeklődésem a világ dolgai iránt megszűnik működni. De erről a nőről már egy másik link is odavezetett ehhez az izéhez, és most Tamás Róbert írásából (A fideszes újságírás erkölcsi mércéje) megtudtam erről a nőről valamivel többet is, és ez a valamivel több meghökkentett. Nem a nő személy szerint, belekezdtem abba, amit odapiszkított ebbe az izébe, azzal életfogytig kiiratkozott az emberi társadalomból, hanem a jelenség ivódott bele a pórusaimba, azt onnan ki kell szellőztetni valahogy.
Most ezt próbálom. Tamás Róbert talált egy "életrajzot", az így kezdődik: "A filozófiámat és fő motivációmat semmi sem fejezi ki jobban, mint Babits előszava Julien Benda Írástudók árulása című tanulmányához. Ezt a könyvet sok évvel ezelőtt a mesterem adta a kezembe."
Nem a "filozófia" meg a "motiváció" volt furcsa az illető nő szótárában, bár az említett szöveghullaték után ez is elég váratlan, hanem a két név. Jó, a megnevezett könyvet a szerencsére névtelenül hagyott mester valószínűleg sosem adta a nő kezébe, mert ha ez az aktus megtörténik, tudná, hogy Babits nem írhatott előszót Julien Benda könyvéhez, mivel meghalt, mielőtt a könyv megjelent volna magyarul, de ez tényleg csak egy apróság. A Babitsnak egy azonos című írásából vett idézete meg egy vészesen gyenge, a poeta doctus-ra abszolút nem jellemző zagyvaságból való, véletlenül olvastam a Nyugatban megjelent vitát erről az érthetetlenül összegányolt dolgozatról, az volt az érzésem, Babits is megbánta, feltehetőleg nem véletlenül nem írta meg soha az abban a cikkben megígért könyvet - de ez sem fontos. Ha falsul és éretlenül is, de két olyan nevet említ ez a nő, mely nevek puszta ismeretének is ki kellene zárnia a bűzlepényt, ami a nő neve alatt toccsant szét. Aki hallott már Bendáról és Babitsról, az hogyan jut le odáig, ahol feltűnik egy olyan izé, amibe ez a nő belecsinálta a szemmel láthatóan rosszul megemésztett végtermékét? Mondom, nem kellett olvasnia a jelölt szerzőket, elég hallani valahonnan a távolból az akár szélszaggatta hangon alig érthetően kiáltott neveket, és már nem lehet lesüllyedni odáig, ahol a primitív csúti beteg húsz szóból álló készletét egyáltalán meghallja, nemhogy használja.
Súlyosan torzult személyiségnek lenni már egy státusz ebben a jórészt elsődleges jelzőrendszerrel élő, a két lábra állást, majd az ebből a pózból való fölegyenesedést egyelőre bizonytalan mozdulatokkal gyakorló ősközösségi hordában, amibe napról napra reménytelenebbül veszünk bele - de ez a nő nem egy súlyosan torzult személyiség. A harmadikrihárdsághoz, az "úgy döntöttem, hogy gazember leszek" effektushoz ennél sokkal okosabbnak kell lenni, az a fajta aljasság, a gyűlöletnek, a bosszúlihegésnek az a zsigeri szintű, végtelenül egyszerű megnyilvánulása, amit a bacilusgazda csúti beteg áraszt, az túlságosan kezdetleges, a főemlősök ennél azért árnyaltabban dühöngenek.
Nem tudom, na. A göbbelszséghez is több ész kell, rafináltan alávalónak, gyáva tömeggyilkosnak lenni, ahhoz nem elég a pitiáner, álcázás nélküli törleszkedés.
Ez nem holmi jellemtelenség. Nem is csak annak egy különlegesen büdös, arcon szétkent, hígfolyós változata. De valami olyasmi.