Van egy Rambo nevű szarkánk. Pontosabban a szomszédnak van, mert az akác az ő kertjének a sarkában áll, azt meg Arany Jánostól tudjuk, ha perre mennénk, úgyis a bírónak cserregne az a szarka, amit ugyan én látok csak, mert a szomszéd még nem lakik itt, de a fa akkor is az övé. Nem tudom, a tulajdonjogot mennyiben befolyásolja, hogy a nevet én adtam a szarkának, hiába a szomszédé a fa.
Rambo azt csinálja, hogy felmegy az akác csúcsára, körülnéz, cserreg néhány fenyegetőt, aztán lezuhan belül, a fa törzse mentén. Nem viccelek, bevont szárnyakkal csapódik ide-oda, egyik ágról a lentebbi másikra, azt innen a verandáról nem látom, meddig. De túléli, ahogy a névadója, a filmbéli Rambo is túlélte, midőn a szikláról leugrott egy fára, menekülőben az üldözők elől, és vágódott egyik ágról a másikra, amit különben kizárólag egy filmben lehet túlélni, de ilyen szőrszálakat nem szeretek hasogatni. Nem tudom, a mi Rambónk menekül-e valaki elől, szerintem nem, mert viszonylag rövid idő múlva felbukkan, és ugrál egészen a csúcsig. Ott megülne, ha a vékony ág elbírná, de az csak hajladozik a szarka súlya alatt, csoda, hogy le nem szakad. Rambót ez különösebben nem zavarja, egyensúlyozásképpen rebbent egyet-egyet a szárnyával, de úgy látom, nincs tériszonya, pedig az a fa irdatlan magas, elég ijesztő lehet onnan lenézni a mélységbe.
Rambo inog egy ideig, ilyenkor csöndben van, nem akarja, hogy az általa megfigyelt személy vagy személyek fölfedezzék. Aztán cserregés, zuhanás.
Néha elrepül. Arra még nem sikerült rájönnöm, ezt milyen időközönként teszi, de olyankor is azt az eljárást alkalmazza, hogy érkezéskor rászáll a legfelső ágra, kilengés, cserregés, zuhanás. Lehet, hogy nekem bohóckodik? Á, nem hiszem, nem is errefelé néz. Mindenfelé, de erre nem. Azért az elgondolkodtató, hogy már egy szarka sem tart ellenfélnek. Persze, ezt itt Rambónak hívják, megnézheti magát, aki vele ki mer kezdeni.
A fiaim mamája azt mondja, ott lejjebb, a sűrűjében van annak a szarkának a fészke, odajár etetni a fiókáit meg azokat őrzi.
Az én feleségem olykor olyan prózai tud lenni.