Magánvadász

Volt a Magyar Rádiónak egy elnöke, akit valamikor egy ország  tévénéző férfitársadalma  talált tetszetős külsejű lánynak, és aki abban az időben még valószínűleg az is lehetett, nem tudom, én sosem kedveltem ezt a test- és arckaraktert. Rádióelnök korában már úgy nézett ki, mint egy fellépés közben megőrült műlovarnő, úgy is viselkedett. Ifjabb korunkban többen tartottunk vele többé kevésbé jó kapcsolatot, mire rádióelnök lett, többünket utált eléggé látványosan a világnézetünk miatt, ő ezt politikai nézetnek nevezte, de azt hiszem, egyedül engem tüntetett ki a fenekedő gyűlöletnek azzal a mértékével, hogy addig nem nyugodott, amíg egy sereg jogász segítségével el nem távolított a Rádióból. Na ő jelentette ki magáról, hogy ő nem közszereplő. És mint ilyennek, neki van magánvéleménye. Akkor már nem voltunk beszélőviszonyban, csak leveleztünk, pontosabban ő küldözgetett leveleket, amikben vagy fenyegetett vagy próbált egzecírozni, pedig többen figyelmeztették, az nem jó, ha szakmailag kísérletezget velem (végül valamelyik kiváló jogász rájött, hogy a nyugdíjazásom a biztos tipp, csak kényszer szabadságra kell küldeni, amíg be nem töltöm a hatvankettőt, akkor elvette a műsoraimat, a munkatársaimat, a rádiós igazolványomat, és ötvennégy évi rádiósság után kitiltatott még az épületből is). Ezt csak azért mondom, mert ha nem cirkuszhercegnőként viselkedik, szóltam volna, egy rádióelnöknek nincs magánvéleménye. Akkor sem, ha úgy véli, ő nem közszereplő, amiről mellesleg nem tudom, mit jelent, mert ha tudnám, abban az esetben azt is tudnom kellene, milyen egy magánszereplő, de azt végképp nem tudom. Úgy mellesleg - ebből kiindulva - az sem teljesen világos előttem, hogy akinek van egy magánvéleménye, annak azon kívül van-e egy közvéleménye is, és ha igen, mikor melyiket használja, mely distinkción az sem változtat, ha utóbbit "hivatalos" véleménynek nevezzük, mert arról sem tudom, micsoda. Pontosabban tudom: egy jellemgyenge alak ostoba megnyilvánulása. Az a helyzet ugyanis, hogy egy bérszámfejtőnek sem lehet kétféle véleménye. Azaz lehet egy olyan, amit nem mer kimondani. Viszont tudja, mi az, amit az adott fórumon elvárnak tőle. Na ha az utóbbit kimondja, akkor van baj, akkor jelentkeznek a gerincproblémák.
Bizonyára több helyen többen szóvá tették, csak már megint én nem olvasok eleget, hogy vadászni vadászként akkor lehet, ha valakinek az a mestersége. Mármint hogy ő vadász. Azaz amint ebben a szép magyar szóban benne is van, vadgazdálkodással foglalkozó mezőgazdász. Ha nem az a foglalkozása, akkor nem vadászként vadászik. Azaz nincs olyan, hogy bizonyos esetekben ő egy magánvadász, aki háziállatokat gyilkol, más esetekben meg egy szétfolyó, büdös erkölcsi pocsolya, ami "miniszterelnök helyettes" néven párologtatja azt a szagot, amit elsősorban a nyelve csapásainak segítségével visz be a szervezetébe.
Egy miniszterelnök helyettes magánszférája a WC-re korlátozódik. Az egyetlen hely, ahol akár magánvadász is lehet. Belenézhet a tükörbe, és halkan azt mondhatja, én vadászként vadászok. Halkan. Mert ha a WC-ből kihallatszik, az már ott kívül nem a magánszféra.