Olvastam ezt-azt, gondoltam, megint hányok egy kicsit. Borsót a falra. A Szülői Hang Közösség írásában találtam egy mondatot, amitől megint begurultam, nyilván bennem van a hiba. Ideteszem: "Az ellenzéki pártok túlnyomó részt egyetértenek a szülők kritikus véleményével az oktatás elmúlt nyolc évéről, bár egyes esetekben megfogalmaznak eltérő véleményt is: a Jobbik a mindennapos testnevelés valamint a kötelező hit- illetve erkölcstan kérdésében fogalmazott meg a szülői felméréstől eltérő álláspontot, amit meg is indokoltak." Mindenekelőtt ki kell fejeznem változatlan értetlenségemet a "jobbiknak" tett bármilyen gesztussal kapcsolatban, ezúttal szinte kizártnak tartom, hogy bennem volna a hiba. Íme az újabb adalék a finom angol proverbiumhoz: a leopard cannot change its spots - azaz a párduc nem képes levetni a foltjait. Hogy' a fenébe ne fogalmazna meg "eltérő véleményt" egy fasisztoid gyülekezet a "testnevelésről" (már ettől a szótól felkavarodik a gyomrom) mint a militarizmus alapszükségletéről, a leventemozgalom fundamentumáról.
Nem nagyon szokásom a privát szférámmal példálódzni, de most muszáj, elkerülendő azt az esetleges vádat, hogy savanyú a szőlő: 17 éves koromban lettem ifjúsági válogatott, 18-ban nagyválogatott, 190 centi voltam és 92 kiló - azaz van némi fogalmam a test edzettségéről. Ami teljes mértékben magánügy. Az iskola dolga mindössze annyi, hogy lehetőséget nyújtson a szabadban vagy (ha az időjárás erre alkalmatlan) valamilyen tágasabb térben való valamilyen mozgásra. Amit a nebuló vagy használ vagy nem. Én például baromira utáltam a tornaórákat, pedig jó tornatanáraim voltak, az intim zónámba való behatolásnak tekintettem, jólnevelt ember ugyanis csak rendkívül indokolt esetben mutatkozik hiányos öltözékben (a tornaóra nem az), hogy egyéb kifogásaimról most ne is szóljak.
Még egyszer, ha nem lett volna elég világos: az iskolának az égvilágon semmi köze nincs az oda járó gyerek testéhez, annyi végképp nincs, hogy azt önhatalmúlag, az iskola által megválasztott eszközökkel még nevelje is. Középkori elképzelés a kisded (kisszógám), akiből jó katonát faragunk. Jó alapanyag lesz majd, amikor besorozzák.
Az iskolánál kevesebb köze egy gyermek testének a neveléséhez már csak egy pártnak van. Kiváltképpen egy olyan pártnak, amelyik különféle ismérvek alapján tesz különféle különbségeket ember és ember között, ezek között első helyen szerepel a bőrszín és a vallás. Az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy maradjanak meg a rendkívül szűkagyú felnőtt hívek egzecíroztatásánál, és tessék szíves lenni eltakarodni az oktatás területéről.
A hit- és erkölcstani elképzeléseikkel együtt. Ugye azt nem kell kifejtenem, hogy miért azokkal együtt?
Aztán azt is olvastam egy különben értelmesnek látszó közírásban, hogy "Külön plakátkampányt a választásokig sem migránsügyben, sem más kampánytémában a kormány nem folytathatna közpénzből, hanem csak a pártként rendelkezésére álló forrásokból."
Ezt is elég sokszor elmondtam már, ne tessék adottnak venni olyan dolgokat, amikhez hozzászoktattak minket, pusztán azért, mert restek vagyunk föltenni a legtermészetesebben kínálkozó kérdést is: mi a francért áll rendelkezésére egy pártnak bármilyen forrás? Miért kap bármilyen párt bármilyen pénzt az adófizetők által befizetett forintokból? Mi közöm van nekem és a többi millió párton kívülinek egy párt anyagi viszonyaihoz? Milyen forrás állhat "rendelkezésére" a befizetett párttagdíjakon kívül? Hogy a francba adhatott el a csúti beteg futballista például egy hatalmas belvárosi épületet, és használhatta magángazdagodásra a befolyt összeget? Hogyan nem foglalkozunk ezzel még mindig?
Egyelőre nincs több kérdésem.
Nem nagyon szokásom a privát szférámmal példálódzni, de most muszáj, elkerülendő azt az esetleges vádat, hogy savanyú a szőlő: 17 éves koromban lettem ifjúsági válogatott, 18-ban nagyválogatott, 190 centi voltam és 92 kiló - azaz van némi fogalmam a test edzettségéről. Ami teljes mértékben magánügy. Az iskola dolga mindössze annyi, hogy lehetőséget nyújtson a szabadban vagy (ha az időjárás erre alkalmatlan) valamilyen tágasabb térben való valamilyen mozgásra. Amit a nebuló vagy használ vagy nem. Én például baromira utáltam a tornaórákat, pedig jó tornatanáraim voltak, az intim zónámba való behatolásnak tekintettem, jólnevelt ember ugyanis csak rendkívül indokolt esetben mutatkozik hiányos öltözékben (a tornaóra nem az), hogy egyéb kifogásaimról most ne is szóljak.
Még egyszer, ha nem lett volna elég világos: az iskolának az égvilágon semmi köze nincs az oda járó gyerek testéhez, annyi végképp nincs, hogy azt önhatalmúlag, az iskola által megválasztott eszközökkel még nevelje is. Középkori elképzelés a kisded (kisszógám), akiből jó katonát faragunk. Jó alapanyag lesz majd, amikor besorozzák.
Az iskolánál kevesebb köze egy gyermek testének a neveléséhez már csak egy pártnak van. Kiváltképpen egy olyan pártnak, amelyik különféle ismérvek alapján tesz különféle különbségeket ember és ember között, ezek között első helyen szerepel a bőrszín és a vallás. Az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy maradjanak meg a rendkívül szűkagyú felnőtt hívek egzecíroztatásánál, és tessék szíves lenni eltakarodni az oktatás területéről.
A hit- és erkölcstani elképzeléseikkel együtt. Ugye azt nem kell kifejtenem, hogy miért azokkal együtt?
Aztán azt is olvastam egy különben értelmesnek látszó közírásban, hogy "Külön plakátkampányt a választásokig sem migránsügyben, sem más kampánytémában a kormány nem folytathatna közpénzből, hanem csak a pártként rendelkezésére álló forrásokból."
Ezt is elég sokszor elmondtam már, ne tessék adottnak venni olyan dolgokat, amikhez hozzászoktattak minket, pusztán azért, mert restek vagyunk föltenni a legtermészetesebben kínálkozó kérdést is: mi a francért áll rendelkezésére egy pártnak bármilyen forrás? Miért kap bármilyen párt bármilyen pénzt az adófizetők által befizetett forintokból? Mi közöm van nekem és a többi millió párton kívülinek egy párt anyagi viszonyaihoz? Milyen forrás állhat "rendelkezésére" a befizetett párttagdíjakon kívül? Hogy a francba adhatott el a csúti beteg futballista például egy hatalmas belvárosi épületet, és használhatta magángazdagodásra a befolyt összeget? Hogyan nem foglalkozunk ezzel még mindig?
Egyelőre nincs több kérdésem.