Nem vagyok optimista. Talán pesszimista sem. De ha egyik sem vagyok, miért hajlok arra, hogy igazat adjak H. Andreának: "A félelmetes az, hogy ha Orbán Viktor esetleg nem kap újabb négy évet arra, hogy porig zúzza, amit elkezdett, akkor is itt marad a nemzeti frusztráció, a zsigeri gyűlölet elfertőződött, gennyes sebe, ami nem gyógyul. Nem lesz Orbán, nem lesznek migránsok, nem lesz Soros és mi ájult bódulatban még mindig címkézni, megbélyegezni, gyűlölni fogjuk egymást. Mert olyan régóta ez a természetes, hogy az újra az alapoktól kell majd megtanulni járni. Nem hiszem, hogy az én életemben erre sor kerül." (Kolozsvári Szalonna 2018. március 17.) És ha egyik sem vagyok, miért keresek érveket arra, hogy cáfoljam azt, amivel reflexszerűen egyetértek?
Sénakhérib, Assiria királya tombolt és pusztított, körbevette Jeruzsálemet, hogy lerombolja, mert Ezékiás, Júda királya az asszír fennhatóság alatt is megpróbált ésszerűen uralkodni, Ézsaiás (lám, már megint vele hozakodom elő) tanácsára kidobálta a Templomból a kultikus szemetet, és végül elűzte Sénakhéribet. És a pusztítást látva azt mondá az Úr Ezékiásnak: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, a mi magától terem; de a harmadik esztendőben már vettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek. (Királyok könyve II., 19., 29)
A Barcelona futballcsapatának közönsége rendszeresen kifütyülte André Gomest, mert rosszul játszott, de annyira, hogy ő volt a tizenkettedik ellenfél. Szegény portugál egyre jobban félt, néhány napja egy újságírónak azt mondta, már az utcára sem mer kimenni, mert annyira szégyelli magát, nem érti, hogyan romolhatott el körülötte minden. Tegnapelőtt becserélték a Chelsea elleni meccsen. A barcelonai közönség (ugyanaz, amelyik legutóbb még tüntetett ellene), Gomes minden megmozdulását tapssal kísérte.
Azt hiszem, az ember alig várja, hogy jót tehessen. Az ember, aki akkora dózist kapott gyűlöletből, amekkorát a magyar nép kapott 8 éven át, arra vágyik, hogy szerethessen.
Sokszor elmondtam már, most megismétlem: ennek a rettegő iszonykupacnak, ennek a testileg és lelkileg formátlanná torzult vidéki futballistának nemhogy kétmillió, talán kétszázezer elszánt híve sincs. Az erősebbnek vélthez való törleszkedés vágya nyomban megszűnik, amint elhiszi, hogy vége annak az uralomnak, hogy az gonosz volt, aminek a bosszújától tartani kellett, de már nem kell.
És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.
És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;
A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél. (Királyok könyve II., 19., 25-28)
Sénakhéribet az Úr megbüntette, orrába vetette karikáját, és visszavitte azon az úton, amelyen jött. És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe. (Királyok könyve II., 19., 37)
Ha ez most bekövetkezik, márpedig be fog következni, a kalászhajtás előtt elszáradt gabona életre fog kelni.
Természetesen nem tudok bizonyítani semmit. Csak idézni tudok okos irodalomból, meg valamit a történelemből is talán - az újjáépítés sosem tartott hosszabb ideig a rombolásnál.
Lehet, nemcsak H. Andreát akarom megnyugtatni. Magamat is.
Ez is csak egy jövendölés. Mégis indokolatlanul optimista volnék?