A poliszról

Tetszett hallani a csúti hordóhasútól a szót, hogy aszongya féknyúz. Ezt eddig mindenhol, ahol olvastam róla, illedelmesen és szolgálatkészen úgy írták le, hogy fakenews. Hát lehet. De én nem tudom, mi az. Akkor sem, ha így van leírva. Ebben az országban él körülbelül 9 millió ember, aki nem tudja. Beül a hordóhasú, slampos, rosszízlésű, mindenhonnan menekülő magyar miniszterelnök a páncélozott autóba, és azt mondja, a féknyúznak nem nyilatkozik.

Csak a rend kedvéért, hogy tudjuk, miről van szó, mert lehet, tényleg arról, amit olyan szép angol helyesírással sokan leírtak, azt azért ideírom, hogy az angol fake (féknek ejtendő) szó azt jelenti: hamisítvány, utánzat, koholmány. A news (nyúz) pedig (nem etimologizálnék) azt jelenti: hír. Ha elhiszem a precíz leíróknak, hogy ezt az angol szót hallották az iszkoló dagadéktól, akkor ez könnyen megfejthető, ez így egybeírva azt jelenti: álhír. Van ilyen magyar szó. Azaz lehet magyarul is mondani. Annak, aki egyfolytában véresre tépi a száját a magyarkodásával, aki folyamatosan ócsárolja a nyugati életformát, annak nemcsak lehet, annak kötelező. Viszont ha magyarul mondja, akkor Mari néni számára is nyilvánvalóvá válik, hogy az ő bálványa, a világszép miniszterelnökúr hülyeségeket beszél, mert mit jelent az, hogy ő álhírnek nem nyilatkozik.

A következő kérdés az, érdekel-e minket, hogy a világszép miniszterelnökúr tisztázta-e magában ezeket a variációkat, vagy csak meg akarta csillogtatni (ezek szerint fals) angoltudását, azaz egyszerűen a parasztvakítás lehetett a célja. Esetleg annyira sürgős volt végre ráülni arra a zabszemre, hátha úgy jobban befér, mert már nagyon kellett szorítani a rémülettől, mely rémület okozója egy újságíró volt, aki nem képes megérteni, hogy nem kérdezünk.

Nem, azt hiszem, nem érdekel minket. Mármint az illető nyavalyás motivációja. Az nem érdekel.

Az viszont már érdekelne, egy ilyen zavaros fejű, bárdolatlan sejthalmaz miért tehette 8 évig azt, amit tett. Most, hogy lassan búcsúzunk tőle, mielőtt szerény motyójával, azaz mindenével, ami a rablott százmilliárdokból megmaradt neki belépne a fegyház kapuján, jó volna tudni, hogyan juthatott ennek az országnak a népe abba az önkívületi állapotba, amiben a túlcsordulásig teleszívta magát mindenféle olyan méreggel, ami az emberi szervezetet gyógyíthatatlanul legyengíti.

Van az a néhány mondat Madáchnál Az ember tragédiája Hetedik színében:

Mert egyént sosem
Hozandsz érvényre a kor ellenében:
A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Uszója, nem vezére, az egyén. -
Kiket nagyoknak mond a krónika,
Mindaz, ki hat, megérté századát,
De nem szülé az új fogalmakat.
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad. -

mondja Lucifer Ádámnak mint Tankrédnak Konstantinápolyban.

Ha valaki utálja, hogy Marxra hivatkozom, annak említhetem Eleai Zénont is, aki a filozófia történetében először elemezte a tömeg és a mozgás viszonyát, de én most csak azt akarom (lehetőleg hosszas indoklás nélkül) állítani, hogy nem Hitlernek volt Németországa. Hogy nincs sztálini Szovjetunió és nem Mussolini határozta meg Itáliát, hanem pontosan fordítva. Ezek az országok, pontosabban ezeknek az országoknak a társadalmai termelték ki magukból az említett figurákat, és jó tudnunk, hogy a fentiekhez hasonlóan a csúti futballista is ennek a magyar társadalomnak a törvényszerű terméke. Tudom, ez közhely, én is sokszor leírtam már, hogy ne tessék másokra mutogatni, nem ők hívták a nyakunkra ezt a gazembernek is pitiáner zsebtolvajt, hanem mi választottuk magunknak. Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami itt történt a legutóbbi nyolc évben. Ugyanúgy, ahogyan az előtte volt húsz év is miattunk volt olyan gyalázatos, ahelyett, hogy szép és küzdelmes lett volna, foglalatoskodván egy új, számunkra ismeretlen világ építésével. Az 1990. előtti évszázadokról most ne beszéljünk, abban sem a felelősségünk kisebb, csak a lehetséges tetteink változatai voltak (lettek volna) sokkal szerényebbek.

Olyan nem akadt az elmúlt 28 év alatt, aki megértette volna századát, ilyenformán hatni lett volna képes, csak ez a mocsár felszínén futkározó lény tűnt ki az elődei közül a gyávaságával - a kültelki vagányok között folyton összerezzenő, emeletekkel saját vágyai és lehetőségei fölött élő kisparaszt, aki széthintette a maga szervezetében kumulálódott gyűlöletet és rettegést, ennek a népnek az évezredes alapélményét.

Megint nem mondok semmi újat, csak emlékeztetek. Ebben a mi országunkban mindig túlnyomó többségben voltak a görög városállamokban már megismert metoikoszok és perioikoszok, azaz az idegenek és a városok körül lakók, a polgári jogok és mindenfajta kötöttség és felelősség nélkül élő, a saját maguk nevetséges "szabad" voltára büszke páriák és még ezeknél is sokkal nagyobb többségben a helóták, azaz a rabszolgák, a fent említett "szabadoknak" is alárendelt tömegek - de úgyszólván teljesen hiányzott  a polgár, a szabad, földdel és így polgárjoggal (és ennek megfelelő polgári öntudattal) bíró lakos.

Ez itt nem feudalizmus, ez itt nem az alattvalók országa, ez a helóták szérűje, ahonnan 2010-re eltűnt az a néhány szabad polgár is.

Tetszik sűrűn gyurcsányozni, öszödi beszédezni meg ilyesmiket összezagyválni. Én még mindig állítom, az egyetlen ember, akiben legalább a törekvés, a jószándék megvolt, azt Gyurcsány Ferencnek hívják. Az ő tragikai vétségéről azért nem szokás elemzéseket publikálni, mert még mindig nem értjük: az ő kormánya, az ő rendszere, az ő bocskorosai szabadították ránk a csúti rablót. Többszörös írásbeli bizonyítékom van rá, 2002-től sokszor szóltam, hogy nem sikerült elzavarni ezt a piócát, ez ott bömböl minden homokozóban, és követeli vissza a vödröket és lapátokat, mert minden az övé, és az évek során addig üvöltött, amíg nyilvánvaló lett: 2002-től is ő kormányzott. Megteremtette a helóták társadalmát, elhallgattatta az utolsó szabad polgárt is.

Most itt állunk és nézünk magunk elé. Tanácstalanul és tehetetlenül.

Pedig csak néhány szabad polgárra volna szükség. Vannak. Nem sokan, de vannak.