Azt tetszik kérdezni, miért foglalkozom már harmadszor vagy negyedszer egy ifjú csődtömeggel, egy nyírott szakállú pubival, egy ostoba, kellemetlen nyüzsgönccel, akit a csősznek már régen ki kellett volna zavarnia ebből a szétrugdosott és összehugyozott homokozóból, amit magyar politikai- és közéletnek vagyunk kénytelenek nevezni? Nem azért, mert úgyszólván mindenben a falusi futballistára emlékeztet, amiben nem, abban rosszabb, ennek a csúti dagadt brigantinak legalább nem volt fazonírozva a szakálla, és ez a nyavalyás vidéki furkó legalább buta volt, mint az éjszaka, abban a sötétségben, ahol felnőtt, csekély esélye sem lehetett arra, hogy többé kevésbé ember módjára viselkedjék. Jó, ez a momentumos istenverése is buta, méghozzá reménytelenül, mert már most, huszonéves korában nem bír kilátni a fejéből néhány centinél messzebbre. Meg gyáva is, mint a szotyolaköpködő példaképe (talán még nem tudja, hogy az, mert annyira stupid, hogy nem veszi észre, mennyire pontosan utánozza), olyan jó volna, ha valaki dobbantana egy hangosat és azt mondaná, hu!, akkor biztosan elszaladna... Á, nem jó, az ilyen kussol egy ideig, aztán kidugja az orrát, körbeszaglászik, és ha érzi, hogy ugyanaz az áporodott bűz veszi körül, amihez szokva van, megint előmászik. Mint a példaképe tette, midőn az akkori bűz kissé oszlani kezdett, és oxfordi ösztöndíj szaga kezdett lengedezni a pöcegödör felé.
Ez a momentumos mamakedvence most ökölbe szorítja a kezecskéjét és fenyegetődzik. Hogy ő majd ellenzékben mi mindent fog csinálni. A nyavalya törje ki, ha valaki hülyének született és azóta folyamatosan romlik az állapota, azt valahogyan távol kell tartani a nyilvánosságtól, a környezete nem veszi észre, hogy kártékony az istenadta! Van itt elég baj, nem kell ide egy ilyen, nálam türelmetlenebb emberek mindjárt elkezdik szapulni a mai fiatalokat, pedig a fiatalokkal nincs baj, csak ez az egy ilyen szánalmas. Meg talán a "párttársai", akiknek már akkor kellett volna tiltakozniuk, amikor kibújt belőlük ez a momentum nevű konglomeráció, de nem tiltakoztak, hanem beleléptek.
Szóljon nekik valaki, hogy ha ezt bírták kitalálni, hogy majd ellenzékben, akkor egy meleg téglával a hónuk alatt üljenek be egy sötét sarokba, és addig várjanak, amíg elmúlik. A baj csak az, hogy az ilyeneknek nem szokott elmúlni, az ilyenekből lesznek az ország miniszterelnökei.