A változatlanságról

Több helyen olvastam az elmúlt napokban, hogy nem kell aggódni, ha a jelen ellenzék valahogyan megnyeri a választásokat, mert majd először jön egy szakértői kormány, aztán majd kiírnak pótválasztásokat és akkor majd helyreáll a rend...
Neee!!! Nagyon szépen kérem, neee! Ne álljon helyre! Maradjon az a rendetlen szakértői kormány. A civilizáltnak nevezett világ történetében először ne jöjjenek vissza a politikusok, annyiszor mondtam már, minden okunk és jogunk megvan hozzá, hogy valamit, ami jó, ami előremutató, ami a fejlődést szolgálja, először itt, ebben a lángoktól ölelt országban csináljunk. Tényleg olyan nehéz észrevenni, miért van szükség szakértő kormányra? Mert a politikusok nem alkalmasak arra, hogy emberi közösséget irányítsanak (állatit még kevésbé). Nem a mi mostani ellenzékünk nem alkalmas, más sem (ha az ellenzék nem, a kormány talán igen?). A működőképes országok annak ellenére működnek, hogy politikusok "intézik" az ügyeket.
Nem aggódni kell, reménykedni. És semmi esetre sem kiírni új választásokat. Egyszer eljön az idő, mikor az emberiség rájön, el kell söpörni a föld színéről a pártokat és a politikusokat. Miért ne lehetne ezt itt és most elkezdeni? Én is meg tudom mondani, hogyan tovább, hát még a nálam felkészültebb, alaposabb ismeretekkel bíró emberek.
Ideteszek egy részletet egy közel öt évvel ezelőtti blogomból. Változtatás nélkül (ellenőrizhető: Jóreggelt Európa - 2013. június 26.)

Kornai a Hol a határ… kérdésre egyszerű választ ad: a határ helyenként vékony, helyenként elmosódott. Ő nem mondja ki, én veszek egy nagy levegőt és vele a bátorságot, hogy megtegyem helyette, a felelősség vállalása volna túl a határon, amit Kornai szerint a politikusnak kell(ene) viselnie. Szerintem meg nem kellene, úgy is mondhatnám, Isten őrizz, hogy bármit rábízzunk egy politikusra, felelősséget kiváltképpen nem, azt ugyanis egészen bizonyosan nem vállalja. Alkatilag képtelen rá. Ne erőltessük, fölösleges.

Volt egy szakértői kormányunk, némelyek lesajnálóan jegyezték meg, hogy ez persze csak szakértői, egy ilyen kormány nem vállalhatja a politikai felelősséget.

Ne is! Addig jó nekünk! Miért is kell megalakítani egy szakértői kormányt? Mert a politikusok nagyon elrontottak valamit. A szakértői kormány rendbe hozza, aztán vissza a politikusoknak, hadd rontsák el megint.

A politikai felelősség elnevezésű lidércfogalom abban különbözik a felelősségtől, hogy nem felelősség, egyszerűen azért, mert a politikus tetteinek nincs semmilyen következménye, azaz a politikus felháborodottan utasítja vissza annak még a feltételezését is, hogy ő büntetőjogi felelősséggel tartozna a tetteiért. Miért is nem tartozik például elszámolni milliárdokkal, amelyeket elherdált, ellopott részben saját kasszájába helyezve az összeget, részben a pártjáéba, meg amelyeket téves, rossz döntései következtében másra, haszontalanra, kártékony dolgokra költöttek? Mindenki mást sokkal kisebb összegek helytelen használatáért börtönbe csuknak, a politikust nem, mert ő kitalálta magának a politikai felelősség nem létező fogalmát? Mert az ő politikai felelőssége azzal a szörnyű következménnyel járhat, hogy esetleg négy év múlva nem választják meg, és akkor szegénynek majd ellenzéki politikusként kell (nem is kell) bejárnia az ország házába melegedni vagy hűsölni, és további felelőtlen marhaságokat beszélni? Ez volna a felelősség és a vele járó következmény? Hogy megbukik a választásokon, és elveszti a hatalmat? És ellenzékben ott folytatja, ahol abbahagyta: drága autókon jár drága helyekre, és minden ingyen van neki, mert mi fizetjük? Szörnyű felelősség, szörnyű következmény.

Egy kis ideig játsszunk még a felelősség fogalmával. Képzeljük el, hogy a politikus hoz egy helytelen döntést, aminek következtében lezuhan. Mondjuk olyan magasról, amilyen magasan például a cirkusz kupolája van, és nincs háló. Nem képtelenségekről beszélek, hanem létező dologról, a légtornász munkakörülményeiről.

A légtornász úgy vállalja az esti fellépést, hogy tudja, ért a légtornázáshoz, tudja, hány szaltóra képes, amely szaltók kiforgása után a fogó még biztonságosan el tudja kapni, és hányat kell hintáznia a pallóra való visszaérkezéshez. Ha ezeket nem tudja, meg sem fordul a fejében, hogy fölmenjen, a saját testi épsége és a többi fellépő iránt érzett felelőssége elég ahhoz, hogy ne is gondoljon a produkcióban való részvételre.

Egy pillanatra felejtsük el, hogy a politikus döntésének pillanatában azzal sincs tisztában, mit kellene tudnia a helyes döntés meghozatalához (szaltók kiforgása, fogóhoz való kapcsolódás, hinta vissza a pallóra), csak a döntés következményeit vegyük figyelembe. És itt nem hadüzenetről beszélek (arról is mindig politikusok határoznak), ami világosan, elsődlegesen emberek millióinak kerül az életébe, hanem mondjuk egy gazdaságot érintő intézkedésről, aminek következtében összeomlik egy iparág, ellehetetlenül a mezőgazdaság valamely része, emberek tíz- és százezrei veszítik el a megélhetésüket, és mondjuk „csak” huszonöten halnak meg agyvérzésben, infarktusban. Ez a szám éppen az ötszöröse egy kis létszámú légtornász csapatnak – még mindig effektíve látható emberéletekről van szó, más, közvetve halálhoz vezető dolgokat nem említek.

Ha a politikus tudná, hogy lezuhan egy rossz döntés következtében, mint a légtornász, nem az történne, hogy esze ágában sem volna azt a döntést meghozni, hanem elgondolkodna azon, akar-e politikus lenni. És miután elgondolkodott, rájönne, hogy nem akar, mert nem vállalhat ilyen szörnyű kockázatot egy olyan dologban, amihez nem is ért.

Rendeleteket hozni, törvényeket íratni, nagyképűsködni és mások munkáját akadályozni, össze-vissza hazudozni és ígérgetni – azaz emberek életkörülményeivel játszadozni, az életüket kockáztatni az mer, aki felelőtlenül, következmények nélkül teheti, amit tesz.

Majd’ elfelejtettem, a politikusnak nincs semmilyen felelősségérzete, de hogy a helyzet még könnyebb, ha tetszik, még linkebb legyen, van viszont mentelmi joga, hogy a politikai felelősség borzasztó súlyát könnyebb legyen elviselni. A mentelmi jog azt jelenti, hogy nem vonható semmilyen büntető eljárás alá. Egyszerűbben szólva, nem büntethető. Az elmebeteg sem büntethető. Mert aki nem beszámítható, az nem büntethető. Jó, nem?

És egy valamivel több, mint egyéves bejegyzés (riasztó, hogy ebben az országban mennyire nem változik semmi - Jóreggelt Európa, 2017. február 2.).

A jelenleg bitorló bűnbanda megkapja a megfelelő büntetést (én a tényleges életfogytiglant tartom megfelelőnek), az utolsó fillérig való vagyonelkobzással megnyílik a lehetőség a gyermekéhezés teljes felszámolására...

Na jó, ne szaladjunk ennyire előre. Nem fogják megadni magukat. A legjobb eset, ha elmenekülnek Szibériába, az oroszok nyilván nem adják ki őket (Rákosit sem adták ki, pedig annak a bűnei messze voltak a csúti stadionépítőétől), de valószínűbbnek tartom, hogy a szájnyalogató beteg nyílt, fegyveres terrorakciókba kezd, ebben az országban mindig van olyan marha, aki nem látja, hogy abban a helyzetben már másik talp után kellene nézni, ennek a nyalása többé nem kifizetődő. Azaz nem ússzuk meg büntetlenül ennek a hatalommániás dühöngőnek a sokéves dúlását, dehát nem is volna igazságos megúszni: mi szabadítottunk magunkra egy rablógyilkost. Egyszóval itt harc lesz és rombolás - és aztán?

Ne tessék félni. Összeomlás után az értelmes, tehetséges emberek jönnek, a hordóra hízott csúti fajtája nem szeret építeni. Egy darabig nincs demokrácia, úgynevezett szakértői kormányzás teszi lehetetlenné, hogy a nép tiporja ismét sárba a saját jövőjét jelöltjei megválasztásával. Amíg azok intézik az ügyeket, akik értenek is hozzá (az ügyintézéshez), addig a Trumpoknak, LePeneknek nincs esélyük. A népuralom csak akkor jön vissza, amikor már megint lesz mit tönkretenni.

Sokadszor ismétlem: vér, verejték, könnyek - másképp nem lehet eltakarítani a szotyolaköpködőt.

De ahhoz előbb kell az a négy ember, akikről tegnap beszéltem. Minimum négy. Tudok mondani neveket, de természetesen nem itt. Bízom ugyan mindenkiben, aki ezt a blogot olvassa, de sok tízezer között lehet olyan, aki siet jelenteni.

Még valami. A hágai bíróság lefolytatja a pert, és foganatosítja is az ítéletet. De a csúti mészáros hadserege ellen egyetlen katonát sem fog küldeni.

Azt a harcot nekünk magunknak kell megnyerni.