Egyszerű történetek

"A Csontbrigádot Rejtő nem más műveiből ismert fortélyos stílusában írta: egyszerű bűnügyi regény ez. Az alaphelyzet egy megsértett gentleman-agreement játékára épül. Az idegenlégió viszontagságaiban megfáradt két barát – Henry Fécamp és John Carew – elhatározza, hogy egyikük a másik halála árán leszerel a légióból. A szabadító ötlet Carewé: egyikük egy már elkövetett gyilkosságot – a másik bizonyító feljelentésének segítségével – vállal magára. Az ötleten túl a felkínálkozó szabadság is az övé: a fej vagy írás játék neki kedvez. De az erkölcsi jóvátétel és a végső igazság mégis Fécampé, mivel a regény végén kiderül, hogy a játékhoz ürügyül választott gyilkosságot Carew követte el. Fécamp meghurcoltatásának voltaképpen barátja bűnös jelleme az oka, mint ahogy a főhőssel egyetemben, a Csontbrigád többi száműzöttje is emberi vétkek miatt szenved – ártatlanul."

Ezt egy könyvekkel foglalkozó, ha tetszik, "szak"lapról másoltam ide. Minapi bejegyzésemben említettem a Csontbrigádot, gondoltam utánanézek, meg tudja-e venni, aki még nem olvasta.

Ez itt fent egy tragédia, iszonyat. Gyalázat, gyilkosság. Orvul ledöf egy könyvet, meg is forgatja benne a kést. Ahhoz képest, aki ezt a felháborító förtelmet odapiszkította, a csúti gázszerelő akadémikus, az irodalomtudományok doktora.

Adok némi illusztrációt, hogy el tudják helyezni ezt a fenti posványt azok is, akik nem olvasták a Csontbrigádot.

Az Isteni színjáték végülis egy szimpla útikönyv. Egy Vergilius nevű idegenvezető tanonc társaságában járjuk be Itália kevéssé ismert városait: Inferno az első, ez valahol a Vezúv felé lehet, aztán ellátogatunk Purgatorioba (Firenze környéke), majd végül Paradisoba, ahová az idegenvezető már nem mehet (ez nyilván valami erkölcstelen hely, lásd a hajdani bárt Pest belvárosában). A tájleírások élvezetesek.

A Hamlet párbeszédes formában írt horror. Egy magát dán királyfinak kiadó magánnyomozó fel akarja deríteni, hogyan halt meg a papája. A bástyán és a temetőben játszódó részek félelmetesek, a magánnyomozó egy emberi koponyával beszélget, ezt egy kicsit erőltetettnek érezzük, de a lány (Ofélia) halálba üldözése a műfaj mesterévé teszi a szerzőt.

A Háború és béke egyszerű akcióregény, a két főhős, egy Napóleon meg egy Kutuzov nevű konfliktusáról szól, némileg terjengősen, nehézkes stílusban megírva. A szerző fölöslegesen bonyolította túl a cselekményt olyan fölösleges figurák túlságosan aprólékos leírásával, amilyen például Natasa Rosztova, Andrej Bolkonszkij vagy a nem elég mulatságos Pierre Bezuhov.

A Csontbrigádot Rejtő 1938-ban írta. Két évvel Auschwitz és a többi haláltábor megalapítása előtt és hét évvel korábban, mint hogy a világ tudomást szerzett volna ezekről a borzalmakról.

Ebben a könyvben is meg-megcsillan a rejtői humor, vannak benne zseniális csavarok, megfejthetetlen rejtélyek, amiknek a megoldását csak a regény végén kapjuk meg, mint a többi Rejtő-műben. De ezek a dolgok itt nem fontosak. Negyedik-ötödik olvasásra jönnek elő.

Olvassák el a Csontbrigádot. Én 15 éves koromban szereztem  egy példányt a Tangón, azóta 3-4 évenként újra végigolvasom, mindig találok benne újat.

Ha azt hallják, hogy a fenti szöveg elkövetőjét 5 évre lecsukták, nyugodtan dőljenek hátra, semmi igazságtalan nem történt.

P.S.: A neten van egy 1941-es dátum a Csontbrigád megírásának éve gyanánt. Ne higgyék el.