Mi a különbség az elektronikus és a papíralapú megjelenés között?
Mikor jön rá az emberiségnek a szellemi javakért felelős és azok létéért tehető része, hogy az első kérdésre semmi a válasz, a másodikra meg valamivel hosszabb, de az előbbihez hasonló, majdnem a horáciuszi alapigazság (litera scripta manet, verbum ut inane perit - népszerű rövidítésben a szó elszáll, az írás megmarad): a felkerüléstől számított néhány óra múlva az elektronikusan rögzített szó elszáll, a papíralapú megmarad.
Visszatér-e még valaha a köztudatba, hogy a kereskedelmi érték a legritkább esetben jelent valódi értéket? Hogy az irodalomtudományt, a muzeológiát, a zenetudományt sosem fogják bedarálni a kereskedők, mert az emberiség önvédelmi reflexei eddig is működtek, amiből talán következik, hogy ezután is képesek lesznek működni.
Tudom, hogy ezt most a legrosszabbkor mondom. Csak elgondolkoztam egy íráson. Swan Edgar jelentette meg a Kolozsvári Szalonnán, a címe Az úri közönség összekapaszkodva, lehajtott fejjel táncol. Az írás több, mint kiváló, a műfaját nem tudom meghatározni, jobb is - a műfaja önmaga.
Azon gondolkoztam, mit mondanék a Swan Edgar néven író embernek, ha ismerném (a nevezett felületen - vendégként - meg-megjelennek ugyan holmijaim, de csak annyit tudok róluk, hogy e-mailben kért hozzájárulásommal ezeket olykor leveszik innen a Jóreggelt Európáról). Hogy merném-e felelősséggel azt mondani Swan Edgarnak, gyűjtse össze ezeket és adja ki őket nyomtatásban?
Valószínűleg a fene sem venné meg. Rawling, Dan Brown, John Grisham ma koldulni járhatna, iszonyatosat zuhant az atlanti térség szellemi színvonala az elmúlt tíz évben. A kalmár tévé, a bulvár és az internet megtette a hatását, a könyv nem kell senkinek. Kiadók hirdetik a szörnyű elméletüket, mely szerint a könyv ugyanolyan áru, mint a mosópor (még olyan sem, teszem hozzá én, mert a mosópor kell egy háztartásba, a könyv nem kell). Egy mondatban nem lehet több hat szónál, a teljes szókészlet legföljebb 1500 - az ilyen még megy.
Akkor meg Swan Edgar mi a nyavalyának akarna nyomtatásban megjelenni?
Próbálok válaszolni az alapjában véve megválaszolhatatlan kérdésre, kockáztatva, hogy hülyeségeket beszélek. Aminek azért is nagy a valószínűsége, mert a jövendölések ritkán igazolódnak.
Az Amerikai Kongresszusi Könyvtárban (tudomásom szerint az a világ legnagyobb könyvtára) sokmillió könyv van. Azokkal kapcsolatban nem is az a legfontosabb, hogy megfoghatók, megszagolhatók, tapinthatók. És nem is az, hogy ezek a kötetek megszámlálhatók, ilyenformán megismerhetők, számon tarthatók. Hanem hogy annak a könyvtárnak van egy igazgatója, vannak könyvtárosai, katalógus kezelői - egyszóval emberek, akik foglalkoznak azokkal a kiadványokkal, akiket meg lehet kérdezni, akik (akárhányan vannak is) ismerik a könyvtár teljes állományát.
Az internet személytelen és megfoghatatlan. Megtalálhatod, aminek tudsz a létezéséről. De ami hétfőn reggel fölkerült, arról aznap délután már nem lehet tudni, és ahogy múlik az idő, úgy enyészik el minden, ami ott van, mert hiába a jelen idő, az internet a folyamatosan felszívódó múlt. Az eltűnt idő, aminek nem lehet a nyomára jutni, mert alapjában véve soha nem is létezett, olyan gyorsan szállt el.
Tudom, hogy a könyv néhány éve megszűnt kereskedelmi értéknek lenni. Szerintem elsősorban azért, mert a kereskedőket a dolog nem érdekli, nem fontos nekik, hogyan lehetne mégis eladni - úgy vélem, rövid idő múlva rájönnek arra, amit nem is olyan régen egyszer már tudtak: a könyv hatalmas üzlet, csak tudni kell eladni.
Úgyhogy Swan Edgarnak azt mondanám, gyűjtsön össze egy könyvre valót, mert az írásainak meg kell maradniuk.
P. S.: Azaz a könyv mégis csak árucikk, aminek a fennmaradása a kereskedőktől függ?
Sosem állítottam, hogy nem az. A kereskedelem nélkül megbénul az élet, persze. A kereskedők uralma viszont nem bénít, hanem öl.
Hogyan lehet egy szolgálót visszakényszeríteni oda, ahová való, a szolgálatba?
Majd ha megoldottuk a politikusoknak (a kereskedők csicskásainak) az eltüntetését, akkor lehet erről elméleteket gyártani. Ha a tömegtermelés nem a tömegnyomorítás szinonimája lesz, majd talán akkor fogja megkérdezni a kereskedő újra: mit tetszik parancsolni?