Ma reggel láttam egy levelet, amit az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés írt. Nem azért nem írom ide, hogy kinek, mert nem fontos, hanem mert ebben a pillanatban még forr bennem a méreg, és mint tudjuk, dühösen nem jó véleményt mondani, az illetővel pedig valamikor (évtizedekkel ezelőtt, amikor még nem volt olyan gazdag) elég közeli ismeretségben voltam (mondtam sokszor, a barátság más). Érdekes, eddig úgy tudtam, hogy vén korára csak az hülyül el, aki fiatalon is hülye volt, csak akkor még nem azt mondták rá, hogy vén hülye. Na mindegy.
Naszóval, a levél címzettje szerint csökkenteni kell a közszférában dolgozók számát, köztük a "pedagógusokét", mert túl sokan vannak (a pedagógust azért tettem idézőjelbe, mert rosszul leszek ettől a szótól, először azért, mert a rabszolgák egy csoportját nevezték így Athénban, másodszor azért, mert - helytelenül - ezt "nevelőnek" fordítják, harmadszor azért, mert van szép magyar szavunk minden korcsoport tanítójára).
Tegnapelőtt tettem föl egy bejegyzést a nemlétező magyar oktatási rendszerről. Ott csak arról volt szó, nagyjából milyennek kell lennie a rendszernek és azon belül a tanárnak (tanítónak). Úgy vélem, abban a leírásban benne van az is, miféle osztálylétszámokkal lehet elérni az ideálishoz közelítő viszonyt tanár és diák között, de a fent említett levél után talán nem ártana erről egy kicsit részletesebben beszélni.
Számoljunk. Elnagyoltan, de most elég a nagyságrendi tájékozódás.
Tizennégy éves korig tekinthető a gyermek rácsodálkozónak, amíg még lehet neki olyanokat mondani az őt körülvevő világról, ami új, érdekes és fontos. Elmélyíteni az ismereteket, másképp irányítani az érdeklődését csak akkor érdemes, ha van mire építeni.
Egy tanár egy negyvenöt perces óra alatt (egyelőre vegyük ezt alapul, nem jó, de az végképp messze van, amikor már ezen is lehet változtatni) hány gyerekkel tud úgy foglalkozni, hogy egyikük se üljön kukamód, kibámulva az ablakon? Ha tíz diák van az osztályban, az nagyjából négy percet jelent gyermekenként. Ez nem túl sok, de lehet számolni azzal, hogy ebben a negyvenöt percben az "általánosan lekötött figyelem" számomra nem túl rokonszenves, de szükséges módszerét is alkalmazhatjuk. Tíz-tizenkét gyerek osztályonként. Ha nem tömjük az agyukat fölösleges holmival, elég átlagosan hat tanárral számolni (Kanadában - arról a rendszerről viszonylag részletesek az ismereteim - ennél több van, de maradjunk szerények). A hazai "törvény" szerint 27 a maximális osztálylétszám. Ezt praktikus elérni, mert ha kevesebb a nebuló, kevesebb a napszám is (ezt nálunk a tanárok fizetésének hívják, ki tudja, miért).
Megnéztem a körülbelül ma is érvényes statisztikai adatokat (frisset nem találtam), 800-850 000 ilyen korú gyerek van Magyarországon. És körülbelül 70 000 tanár.
Mit is tetszik akarni csökkenteni?