Ha már előkerült egy szeptemberi bejegyzésem Gyurcsányról, és ha már abban név nélkül (mert undort keltő neveket sosem írok le, legalábbis ritkán) megemlítettem az akkori elsőszámú tisztségviselőt, azt a cserfes szépasszonyt, aki azóta (mit tesz isten) fideszes lett mint az általam elsőszámú gyanúsítottnak tartott hangfelvétel tolvajt, akkor jussunk még eggyel beljebb. (Lehet, hogy az országgyűlési házmesterek nem az első számúak a címkórságban? Mindegy, úgy is tudják, kiről van szó, csak Gyurcsány nem hajlandó kimondani a nevét, lehet, hogy ő is undorból?)
Mielőtt folytatom, ideidézem egy közel négy éves bejegyzésem részletét (egy akkori újságcikk néhány mondatával kezdődik):
Mi az, ami bizonyítható? Egy tény bizonyosan, és abból kiindulva elég messzire el lehet jutni. A tény: az akkor hivatalban lévő miniszterelnöknek egy zárt körben elmondott beszédéből kivágtak néhány mondatot, ezzel elérték a hamisításnak azt a ritkán elérhető eredményét, hogy a teljes beszéd értelmének éppen az ellenkezőjét sikerült közvetíteni. Honnan közvetítettek? A közszolgálati Magyar Rádióból.
A közszolgálati Magyar Rádió elnöke bűncselekmények, még egyszer mondom: bűncselekmények sorozatát követte el. Ezeknek a bűncselekményeknek a következményei (ezzel is foglalkozik a büntetőjog) előre láthatók voltak. Ezek a következmények a megsértett paragrafusok büntethetőségét szinte felmérhetetlen mértékben súlyosbították, mert nemcsak egy embert tettek tönkre, hanem egy ország életét határozták meg. Az ország a polgárháború szélére sodródott, az anyagi és főképp az eszmei kár ugyancsak felmérhetetlen.
Történt valami a Magyar Rádió elnökével? Egy közönséges közokirat hamisítás büntetési tétele három év. Aminek nincs különösebb következménye, általában saját haszon szerzésének érdekében szokták elkövetni. Az három év. A fenti bűncselekmény (ami csak egy a sorozatból) mennyi? Kérdezte ezt valaha valaki?
Amikor ez a rádióelnök a hivatalába került, amikor „megválasztották”, a szocialisták voltak kormányon. A kuratóriumi elnökség elnökét és többségét az MSZP adta. A rádióelnök a kuratóriumi elnök jelöltje volt, a szocialisták követték az elnököt, a fideszesek meg csak hátradőltek, és elégedetten figyelték, amint a kuratóriumi elnökség teljesíti a kívánságukat, az ölükbe helyezi a Magyar Rádiót.
Ha a „kiszivárogtatás” idején én vagyok a Magyar Rádió elnöke, először meghallgatom, mi van azon a CD-n, az „anyag” meghallgatása után azonnal hívom a miniszterelnököt, felszabadítok egy stúdiót, és az adás megszakításával kapcsolom a Rádió addigra mozgósított két legjobb riporterét, akik megcsinálják az újkori magyar történelem egyik legrázósabb és legsúlyosabb riportját, élőben és azonnal, mielőtt a „kiszivárogtatók” elmennek máshová. Tettem volna ezt azért, mert ez volt akkor a teendő, pusztán szakmai szempontból vizsgálva a dolgot, nem is volt lehetséges mást tenni. A büntetőjogi szempont bennem akkor fel sem merült. Mellesleg nem voltam kormánypárti. Akkor sem. Emberpárti voltam. Azóta is. Legföljebb könnyebben viseltem el azt, ami akkor volt, mert a szocialistákról sok rosszat lehet elmondani, de hogy embertelen, agresszív, fasisztoid despoták volnának, azt nem. Ahhoz is tehetségtelenek.
Fentiekre számos tanúm van, le is írtam, ellenőrizhető, nem most találom ki.
Ugye nem kell mondanom? Semmi sem úgy történt volna, ahogyan akkor a mindenre elszánt ellenzék eltervezte, amiben a cinkos rádióelnök bűnsegédi bűnrészesként vett részt, nagy egyetértésben a kuratórium elnökével.
A kuratórium elnöke azóta meghalt. A Jóreggelt Európa című blogomban néhány hónapja leírtam, a Magyar Rádióban többször elmondtam az eredeti latin mondatot a helyes fordítással együtt: De mortuis nil nisi bene – azaz halottakról jól (helyesen, a valóságnak megfelelően) vagy sehogy.
Ám ha élne is, érdektelen volna az ügyben való tanúskodása: ő jogilag nem vonható felelősségre, a választása nevezhető egyszerű politikai tévedésnek (nem az, de mondom, jogi szempontból mindegy), a napi műsor szerkesztésbe meg elvileg nem szólhatott bele. Elvileg. Az meg most már végképp mindegy, tudott-e erről az akcióról, és ha igen, miért nem szólt senkinek abban a pártban, ami az akkori kormányt adta. Ha nem tudott semmiről, miért nem?
Az akkori rádióelnök viszont él. A jelenlegi kormány egyik legmegbízhatóbb embere. Bizonyára javára írható a hithűség – már 2006-ban is a jelenlegi kormány híve volt. Rádióelnökként persze nem lehetett volna az ellenzék elkötelezett híve, annak a munkakörnek megvannak az elég pontosan meghatározható kötelmei, bizonyítandó (és bizonyítható), hogy az illető ezeket a törvényerejű szabályokat is megsértette.
Kivizsgálta valaha valaki, milyen hordozón, mikor, hogyan került a hanganyag a Magyar Rádióba? Ki vitte oda? Hogy ment be az épületbe? Melyik kapun? Melyik rendész engedte be, milyen belépővel, kihez? Vagy csak lement valaki, és ott vette át? Akár beengedték a „kézbesítőt”, akár csak a portán várt, ki vette át a hordozót, a Rádió melyik osztályának milyen beosztásban lévő alkalmazottja? Kinek adta oda? Ki hallgatta meg? A meghallgatás után mit tett? Ki döntött az adásba kerülésről? Hová vitték? A Bródy-épület valamelyik Krónika-stúdiójába vagy egyenesen föl az adóra? Ha oda, ott melyik stúdióba? Oda ki vitte fel? (Oda belépni még a rádiósok közül sem szabad bárkinek.) Ki utasított, ki beszélt, milyen szöveget mondott, azt ki írta, és ki engedélyezte az adás megszakítását, melyik technikus játszotta le az anyagot? Hol van a műsorboríték, az adásmenet, amiben nyoma kell, hogy legyen annak a történésnek, aminek végeredménye az volt, hogy egy hamisított hangfelvétel, amiről – még egyszer mondom – abban a pillanatban lehetett tudni, súlyos következményei lesznek, hogy ez a hamis hangfelvétel kimenjen az éterbe.
És legfőképpen: hol volt mindezen közben az intézményben mindenért legfőbb felelős, a Magyar Rádió elnöke?
Nem vagyok jogi szakértő. Nem tudom, elévülhet-e egy olyan bűncselekmény sorozat, aminek a következményei máig hatnak, ami megváltoztatta egy ország politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedését.
Csak azt tudom, hogy nyolc éve hámozzák a luftballont, kicsoda a kiszivárogtató. Mellékkörülmény. Az illető ócska kis figura, pitiáner tolvaj, senkiházi, puhagerincű lény, de a jog szempontjából irreleváns. Nem számít. Valószínűleg még lopásért sem lehetne elítélni.
Egy kérdés maradt. Van olyan ember, aki képes végre az érdemi kérdéssel foglalkozni, aki felfogja, hogy még most, nyolc év után is helyre lehet billenteni az akkor felborított egyensúlyt? Aki megérti, hogy csak egy-két szakmájához értő jogászra és médiaszakértőre van szükség.
Eddig a négy évvel ezelőtti bejegyzés. Azóta tudjuk, nem volt olyan ember. Pedig ez itt fent nem egy habókos összeesküvés elmélet, ez kemény jogi szöveg, egy kétségtelen kimenetelű per alapanyaga.
A kérdés az, miért nem hallja meg senki.
Azt hiszem, sejtem. Az MSZP nevű brancsban sokkal szélesebben áradt szét a szenny, mint azt feltételezni lehetett négy éve vagy akár csak idén. Nem egy-két kiszivárogtató volt, hanem egy egész bűnszövetkezet.
Mondom tovább, jó? Amiket négy éve még nem tudtam összerakni.
1998-ban néhány emberről kiderült, hogy ők alapjában véve mindig is népnemzeti gerincűek voltak, köztük egy lányról, helyes, okos, talán még szép is, évtizedek óta kedveltük egymást (nem úgy). Most egyszer csak heves nyelvcsapásokkal elkezdett benyalni a kis bimbasinak, az akkori miniszterelnöknek, aki akkor még csak kezdeménye volt a mai tömeggyilkos gazembernek. A lánynak meglett a jutalma, 2001-ben szabálytalanul és törvénytelenül rádióelnök lett. Pillanatok alatt eluralkodott a Rádióban az egyszer már (1993-ban) megtapasztalt undor - az úgynevezett jobboldal (hol vannak ezek még attól is?) áporodott leheletű uralma.
2002-ben választást nyertek a szocialisták. Kérdeztek, mondtam, a Rádió a választás megnyerésével nem lett az övék. A lány, aki akkor már leginkább egy fellépés közben megőrült műlovarnő külsejét öltötte magára, úgy is viselkedett, ádáz gyűlölettel fogott hozzá a bomlasztáshoz. Az MSZP valamiért ezzel nem törődött.
2004-ben (még a műlovarnő elnökségének idején) kinevezték a kuratórium elnökének az MSZP oszlopos tagját, aki korábban a Krónika szóra sem érdemes riportereként működött, tipikus figurájaként a 27 éve Magyarországon politikussá vedlő alakoknak: aki tehetségtelen a munkájában, de megvan benne a mások eltiprásához feltétlenül szükséges arrogancia, valamint nincs meg benne a mindenféle tartáshoz szükséges gerinc, az rövidesen a parlament tagja lesz.
Innen nagyon hosszú, én elmondom röviden. Mint egykori kolléga, felhívtam az elnök úr figyelmét a veszélyekre, és jeleztem, hogy sokak unszolására (és jobb meggyőződésem ellenére) indulok az elnöki pályázaton. Akkor az a meglepő mondat hagyta el az illető ajkait, hogy ne fáradjak, az ő elnökjelöltje már megvan, semmi gondom ne legyen, az nagyon jó lesz mindenkinek.
A többit már elmondtam. 2006-ban ez a vendéglős (valami étteremtulajdonos dinasztia sarja) volt az elnök, és az azóta elhalálozott emeszpés a kuratórium elnöke. Én akkor még megelégedtem annak a feltételezésével, hogy ezek ketten az ország egyik legdrágább ingatlanegyüttesének az eladására szövetkeztek (ez azóta bebizonyosodott, különben tanúim vannak, le is írtam).
Ma már tudom, többről volt szó. Az MSZP nevű csődtömeg, ez a szánalmas, köztörvényes bűnök elkövetésére is alkalmatlan bagázs nem véletlenül nem akarta kideríteni, mi történt az öszödi beszéd idején. Abban a "kiszivárogtatásban" nem csak a feltételezett senkiháziak voltak benne, hanem például ez a kuratóriumi elnök és a vele egyetértők a pártjában. Tessék szíves lenni egyelőre becsületszóra elhinni nekem (egy reménybeli bírósági tárgyaláson persze ennél nagyobb súllyal is megszólalnék), azt az akciót a kuratóriumi elnökség teljes egyetértése nélkül nem lehetett volna végrehajtani.
Azt tudom, mi volt az emeszpés alapmotiváció: megszabadulni attól az embertől, aki országjellegű országot kezdene építeni, mert pillanatokon belül kiderülne, hogy az abban való részvételre az akkori garnitúra (változott azóta valami?) könnyűnek találtatna, és ez a Gyurcsány nevű ezektől villámgyorsan megszabadulna. Ezek nem annyian voltak, ahányról azóta is feltételezik, hogy kiszivárogtatta a felvételt. Atyaúristen, hogy én is mekkora marha vagyok! El tetszik tudni képzelni, hogy két-három alak magában végre tudna hajtani egy ilyen akciót, ha a pártelnök mögött egy tisztességes párttagság áll? Ha nem ért egyet lényegében az egész nyavalyás banda, akik különben az eddigiektől függetlenül is bűnsegédi bűnrészesek a csúti gazember uralmának előkészítésében? Dehát nem is a fentiektől függetlenül tették.
Azt viszont nem tudom, Gyurcsány miért nem tesz semmit. Nem az a naiv alkat. Bár sok marhaságot csinált, de a szándékai tisztessége felől nincsenek kétségeim. Esetleg még mindig olyan sok az a lúd? Ha együtt elkezdenek egyszerre gágogni és sziszegni, az valamiért veszélyes lehet? Ezért kell most megegyezni velük? Beismerve ezzel a megegyezéssel a biztos választási vereséget?
Gyurcsány tényleg azt hiszi netán, hogy ezzel a sunyi kis társasággal lehet valamit kezdeni? Tizenegy év után még annyira sem lát tisztán, mint én?
Azért ez így elég borzalmas.
P. S.: Csak most jutott eszembe valami, amit persze nem tudok bizonyítani, de valószínűleg nincs bíróság, ami ne mérlegelné bizonyíték nélkül is: ha én vagyok akkor a Rádió elnöke, nem viszik oda a megvágott beszédrészletet. Ami különben megfontolás tárgyává teszi a bűnszövetségben elkövetett bűncselekmény gyanúját (máshonnan megközelítve nyilván erre is akad bizonyíték).