A kormány 850 millió forinttal támogatja a fóti templom felújítását és a katolikus óvoda felépítését.
A kormány. 850 millióval "támogat". Soha sehol nem olvastam, mit jelent az, hogy a kormány valamit támogat, vagyis a kormány pénzt ad valamire. Kicsoda adja azt a pénzt? A kormány nyilván nem, egy közös főnév nem tud pénzt adni.
Legyünk jóindulatúak, tételezzük fel, hogy az úgynevezett kormányülésen megbeszélik (nyilván nem, de játsszuk azt, hogy most mégis). Adunk 850 milliót, mondják kissé szorongva, mert majd mit fog szólni... Ki? Ki mit fog szólni? Van erre két nagy szervezet. Az egyik az Állami Számvevőszék. Na, az vajon mit szól ehhez? Hülye kérdés. Mit szólna egy olyan gittegylet, aminek az elnöke nemrég még a fidesz frakcióvezető helyettese volt? Ezt kipipálhatjuk. Akkor ott van a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. Oppardon. Ott volt. 2013-ban megszűnt, "jogkörét" a Magyar Nemzeti Bank vette át. Van még kérdés?
Nekem még van. Perverz szokás, tudom, de mindent elolvasok, ami a szemem elé kerül (valószínűleg én voltam az egyetlen, aki Örkény Istvánon kívül elolvasta az átszállójegy hátuljára nyomtatott szöveget is, más dolog, hogy nekem sosem jutott volna eszembe ebből egy novellát írni - ami különben attól lett irodalmi mű, amit Örkény tett: a szöveg fölé írt egy címet, Mi mindent kell tudni).
Naszóval. Olykor Közlönyt is olvasok. Van egy költségvetési szerv, a neve Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. Ennek volt egy beszámoló-készítési kötelezettsége. Volt. Ezt egy rendelettel 2013-ban megszüntették (utánanéztem).
Ezek szerint a kormányülésen szorongásra nincs ok, az utolsó ellenőrzési lehetőség is megszűnt. Mit tesz isten.
Namármost. Itt volna még ez a szekularizmus nevű (kissé helytelenül szekularizációnak jelölt) intézkedéssor, ami elvileg a vallás kiszorítását volna hivatott végrehajtani a társadalmi nyilvánosságból. Erre voltak Magyarország történetében mindenféle törvények, amiket tudomásom szerint a jelen pillanatig senki nem vont vissza. Aminek rendkívül egyszerű következménye az volna, hogy a kormány a társadalmi nyilvánosságból, más néven az állam működéséből kizárt egyházi birtok finanszírozásával törvénysértést követ el. Jó, én sem bírom visszatartani a röhögést, ki bírja számon tartani ezeket a törvénysértéseket, inkább csak írásban rögzítem, ha netán elfelejtődne a nem is olyan távoli büntetőeljárás során, midőn a csúti gazembert és seggnyalóit végre életfogytiglan bezárják egy világi büntetés végrehajtási intézmény rácsai mögé. Kuss, nem röhögünk!
Végül hadd tegyek ide még egy külföldi fogalmat: az instrumentalizálásról ejtenék néhány szót. II. József nevű, bizonyos szempontból a magyar történelem legfigyelemreméltóbb uralkodója intézte úgy az egyházügyeket, hogy az egyházat az állam eszközének (instrumentumának) tekintette, azaz épp olyan alattvalónak, mint bármely más alattvalót. Megtiltotta például a Rómának "járó" adók kifizetését, minthogy az hiányt jelentett volna az ő állam háztartásában, bezáratott kolostorokat, amikben nem végeztek semmilyen hasznos munkát, de hagyta dolgozni a betegápolókat meg ilyesmi.
Egy pillanatig sem feltételezem, hogy a jelenlegi kormánynak akár csak a közelében is volna valaki, aki ismeri II. József intézkedéseit. Még kevésbé olyan, aki osztaná az én véleményemet: ez a kiváló elme mutatta meg az elképzelhető legjobb kormányzási forma részleteit, az intézkedéseit meg azért vonta vissza, mert tisztában volt vele, hogy senki nem jöhet utána, aki hozzá hasonlóan volna képes uralkodni.
Ezt csak azért említettem, mert időről időre viccelődni szokás azzal, hogy a slampos, széthízott, beszédhibás, rosszízlésű büdös bunkó csúti gazember esetleg nem akarna-e király lenni.
A fóti templomra költött pénz az instrumentalizálás nyilvánvaló esete. Csak éppen egy ostoba tróger által ostobán és kártékonyan kivitelezve.