Úgy tudom, mindenkinek van anyja. Úgy tudom, mindenki az anyja oltalma alatt éli az élete első napjait, hónapjait, éveit, kinek milyen szerencséje van az anyjával. Mindenki éhen halna az anyja nélkül, nem tudna járni, beszélni.
Minden dühös ember a másik anyját szidja. A légyét, amelyik az ételére száll, a kutyáét, amelyik az ugatásával felzavarja, még a kőnek is azt mondja, a kurva anyád, amelyikbe belerúgott és ettől megfájdult a lába. Mindenki, akinek az anyját szidják, azonnal begurul, az ember semmitől sem tud annyira felháborodni, mint attól, ha az anyját szidják. Az állami gondozott is azonnal üt, pedig soha nem látta az anyját.
Minden embernek az anyja a legfontosabb, annak is, aki nem is szereti.
A hímnemű egy életen át nem bírja megbocsátani, hogy a léte egy nőtől, az anyjától függött, amikor megszületett? Hogy egy nő, az anyja marad az első és legfontosabb akkor is, ha soha nem is látta?
Ma este lesz egy dokumentumfilm Spielbergről. Fel vannak sorolva a közreműködők, gondolom, akik beszélnek a rendezőről. Először sok férfi, jó hosszan. Aztán néhány női név.
Shakespeare darabjainak színlapján el vannak sorolva a férfi szereplők, a Hamletben például a sírásókig, Rosencrantzig és Guildensternig. Még Fortinbras is ott van. Aztán jön Ophélia meg Gertrud, Hamlet anyja.
A Rómeó és Júliában Escalus, Verona hercege az első, aztán le az Őrtisztig végig a férfiak. A színlapon az utolsó előtti Júlia. Utána már csak a Dajka.
Miért?