Bem apó

Ez itt csak "melléktermék", lehet, hogy a könyvben nem is lesz benne, bár talán volna helye. A nemzeti öncsalást szebben nehéz illusztrálni.

Nézzék meg a film egy részét (az egészet nem javaslom, bár nekem nagyon tetszett 10 éves koromban), az 1 óra 7 perckor kezdődő jelenetsort 1 óra 10 perc 20 másodpercig.

Hatásos, jól megcsinált történet Bem erdélyi megérkezéséről, mégis csak minden idők egyik legzseniálisabb színházi rendezője, Nádasdy Kálmán csinálta.

Bem nem tudott magyarul. Nem így, ahogyan itt elő van adva, sehogyan. Körülbelül tíz hónapos magyarországi tartózkodása alatt még a vezényszavakat sem bírta megtanulni. Az anyanyelvén kívül állítólag tudott németül és franciául, azért gondolják a történetírók, mert járt azokban az országokban, de én finoman szólva kételkedem - ha ugyanis nem volt képes megtanulni magyarul, úgyszólván egyetlen szót sem, akkor nem lehetett nagy nyelvtehetség. Lengyelül biztosan beszélt, az ember azt gondolná, akkor a szlovák Kossuthtal és az ugyancsak szláv származású Petőfivel megértették egymást, ezt viszont a saját gyakorlatomból kiindulva nem hiszem: a lengyel (beszélve) annyira különbözik az összes többi szláv nyelvtől, hogy szinte érthetetlen (lengyel egyetemistákkal több nyáron át voltam együtt, akkor még jól beszéltem oroszul, Nagytapolcsányban született apai nagymamám révén pedig meglehetősen "tótul", de velük franciául és angolul értettük meg egymást). Marad a német. Tételezzük fel, hogy Bem valamennyire tényleg bírta ezt a nyelvet. Azt is tudjuk, hogy Petőfi egy ideig fordításból élt, francia és angol regényeket is fordított (például James Robin Hoodját), mindet németből. Azt viszont nem tudjuk, tudott-e németül vagy valaki elkészítette a nyersfordítást - egy fordítónak elsősorban azt a nyelvet kell ismernie, amire fordít és nem azt, amiről. Úgyhogy a Bemmel való közlekedés németül is duplán bizonytalan. Dehát persze bármi lehet, bizonyíték semmire nincs - egy bizonyos: a magyar hadseregben hadakozó magyar jobbággyal semmiképpen sem tudott beszélni a mi Bem "apónk". A magyar jobbágy legendás imádata a nagy tábornok iránt már itt nem akar igazolódni, arról nem is szólva, hogy egy vezénylő tábornok a tisztjeivel értekezik és nem a közlegényekkel.

Mondhatná valaki, hogy ez az imádat nem nyelvi kérdés, hanem a magyar szabadságharc eszméi iránt való elkötelezettség nyűgözte le a sereget.

Bem tüzérhadnagyként vett részt Napóleon oroszországi hadjáratában, egy lengyel légióval (azaz a parancsokat lengyelül kapta, de ez most nem fontos), a vereség után ismeretlen helyre távozott. Ezután Bem belépett az orosz fennhatóság alatt álló Lengyel Főkormányzóság nevű hadseregbe. Néhány évvel később a Lukasinski-féle függetlenségi összeesküvésben hadakozik (azaz ismét az előző hely ellenségéhez állt be). Megint néhány évvel később kitört a varsói felkelés, melynek seregében a tehetséges tüzér többször kitűnt rátermettségével, egészen addig, amíg egy csatában el nem nézte a frontvonalakat, a csatavesztés után Párizsba "emigrált" (azaz szökött). Ezután a portugál polgárháború következett, de ott nem sikerült a légiószervezés, úgyhogy otthagyta Portugáliát. 1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, és francia fegyverszállítást ígért az orosz és osztrák megszállók ellen. E mozgalom nem tudott kibontakozni, így Bem Bécsbe ment. Ezután Lwówba utazott, majd 1848 szeptemberében egy lengyel–horvát légió felállításának tervével Magyarországot vette célba. Ekkor már hónapok óta folytak a harcok a Délvidéken a magyarok és a szerb felkelők között. Bem úgy vélte, csak a lengyelek képesek a magyarok ellen uszított szlávokat kibékíteni, és a közös ellenség, a Habsburg-hatalom elleni harcra bírni. Magyarországi utazását valamiért el kellett halasztania. Az 1848. október 6-i bécsi forradalom után Bécsbe utazott, ott október 15-én elvállalta a forradalom fegyveres erőinek főparancsnokságát. De a polgárság közömbössége és katonáinak gyakorlatlansága meghiúsítottak minden eredményt. Mindent elkövetett, hogy a város tartsa magát, míg a magyarok föl nem mentik. Október második felében tehát ő intézte Bécs védelmét, s bár mindent megtett a magyar csapatokkal történő egyesülés érdekében, a császári és királyi fősereg túlerője ellen nem tudta megvédeni a várost. A vereséget követően elhagyta Bécset. A kapitulációkor sikerült kimenekülnie: az útlevelet Szontágh Pál szerezte neki. Pozsony következett.

Tetszik tudni követni? Nehéz ugye? Pedig sok részletet kihagytam. Mielőbb meg akartam érkezni Erdélyhez. 1848. november 3-án reggel 4 órakor egy futár kopogtatott be Kossuth Lajosnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének pozsonyi szállására. A futár egy rövid levelet nyújtott át az elnöknek. A levélben ez állt: „Bem tábornok Johann Schneider név alatt megérkezett. Megszállt a főőrtanyán, s várja az utasítást, hol és mikor láthatja őnagyméltóságát, Kossuth urat.”

Nna. Körülbelül ennyi elég is "az eszmék iránt való elkötelezettségről".

Lehetne még az imádat oka a szakértelem iránt való nagyrabecsülés.

Egy. A magyar parasztbaka ismeretei a hadviselésről általában és a stratégiai tudományokról különösen inkább nevezhetők hézagosnak, mint alaposnak.

Kettő. Bem látványos győzelmeket aratott, amíg a "császáriak" és főképp az oroszok el nem kezdték komolyan venni. Attól fogva vesztett és visszavonult, ami persze természetes, egy akármilyen jó képességű zsoldos sem képes csodákra. Ráadásul még az elkötelezettségből származható lelkesedés is hiányzik belőle, ami esetleg adhatna némi pluszt - a tetejébe ez még számon sem kérhető.
Három. Bem mindig mindenhol jelentkezett. Soha senki nem hívta. Valamit ez is jelent.

Miután Segesvárnál a magyar hadsereg legnagyobb részét elvesztette, előbb Kossuth táborába menekült, majd az országból is eltűnt. Törökországba ment, és mivel úgy vélte, hogy Törökország és Oroszország nemsokára háborúba keveredik egymással, szeptember 17-én áttért mohamedán hitre, s belépett a török hadseregbe.
Bem apó. A nagyromantika nagy magyar hőse. Aki az erdélyi hadjárattal visszaadta a magyar katona nemtudommicsodáját. Bem apó, a nagy magyar szabadsághős. A dicsőséges nagy magyar szabadságharcból közvetlenül.