Megint olvastam valamit, megint egy jószándékú portálon, megint begurultam. Ideteszem a címet:
A legtöbb erőszakot éppen azért követik el, mert erkölcsileg helyesnek tartják
Már megint egy pszichológus, ezúttal egy antropológus társaságában. Egyikük kaliforniai, másikuk illinois-i. Elég messze laknak egymástól, az lehet a baj. "Fiske és Rai nemcsak a politikai alapú erőszakot kutatták, hanem egészen különféle eseteket tízezres nagyságrendben gyerekbántalmazástól verekedéseken át szervezett tömeggyilkosságokig, különféle korokban és különféle kultúrákban. Ezekben az esetekben pedig a közös minta nem valamiféle „gonoszság” volt, a direkt szadizmus kifejezetten ritka. Nem is az erkölcs hiánya. Éppen ellenkezőleg. A közös minta éppen az, hogy aki erőszakosan lép fel, jellemzően az erkölcs nevében cselekszik. Az erőszakos cselekmények elkövetői leggyakrabban azt gondolták, hogy amit tesznek, az morálisan helyes. Hogy ezt kellett tenniük. Sőt, jellemzően úgy érzik, hogy ha nem tették volna meg, az lenne helytelen."
Szörnyű gyanúm támadt. Ez megint valami olyan, mint az angyalok, akik a tudósok kutatásai szerint nem is tudhattak repülni, mert a festményeken látszik, hogy nem is tudtak, csak jól meg kell nézni a festményeket, és akkor látszik, hogy nem is tudhattak.
Tetszik érteni. A tudósok évezredek erőszakjait vizsgálták meg, és azt kellett látniuk, hogy az erőszak nem a gonoszságból fakad, különösen nem a direkt szadizmusból (nem tették hozzá, de talán nem is az indirekt szadizmusból). Hanem az erkölcs nevében. Az erőszakos cselekmények elkövetője azt mondja magának: ami most következik, az morálisan helyes, aztán úgy kapja szájon a morálisan helytelenül viselkedőt, hogy annak betörik az orra és kiköpi a fogait. Pusztán a moralitás jegyében. Ugye, milyen más, mintha azt mondaná magában, én egy rohadtul erőszakos fráter vagyok, annak ott nem tetszik a pofája, úgyhogy beverem? És tényleg, micsoda felismerés, nahát, az inkvizíció is, mi? Hogy azt mondja az inkvizítor, micsoda dolog ez az eretnekség, morálisan felháborító, úgyhogy akkor én most a keresztény erkölcs nevében kiirtok néhány százmillió embert. Hát nem csodálatos? Hogy ezek a tudósok milyen fölfedezést tettek? Mi meg azt hittük, hogy itt csak úgy irtják az embereket, hogy csak úgy erőszakoskodnak. És nem! Moralitás van kéremszépen, kemény erkölcsi fundamentum. Az erkölcsi törvényeknek az ő tisztelete, de olyan nagymértékű és kiterjedt tisztelete ezeknek az erkölcsi értékeknek, hogy ezek például sérültek volna, ha például a nácik nem irtanak ki például hatmillió zsidót meg cigányt meg ilyeneket, akik helytelenül viselkedtek az erkölcsi moralitásnak az erkölcseit illetően. Milyen más? De jó, hogy ez a két tudós ember így felvilágosított. A kutatásaiknak az eredményeképpen.
A dologban az a végtelenül szomorú, hogy ezzel nemcsak egy jószándékú portál jószándékú újságírója foglalkozik, hanem az ezt olvasók legnagyobb része is bólogat. És miután lehajtotta a vacsora utáni maradék sörét, egy böffentés kíséretében kimondja a szentenciát: az erőszak erőszakot szül. Bizony. Ezért nem szabad erőszakoskodni. Most pedig, hogy már tudjuk, az erőszakok legnagyobb része morális alapú (kivéve az elenyészően kevés direkt szadizmust meg talán még az indirektet), most így már végképpen nincs mit tenni. Erőszakoskodjanak csak, hála a két amerikai tudósnak, mi csak mosolygunk fölényesen, mert már tudjuk, hogy szigorúan erkölcsi alapon erőszakoskodnak, csupa rendes ember. Mi meg mostanáig abban a tévhitben éltünk, hogy tömeggyilkosokkal meg ilyenekkel van dolgunk, mikor pedig erkölcsösökkel. Már csak nem vennénk a lelkünkre, hogy szegény erőszaktevők ne tudjanak nyugodtan aludni, mert háborogna az ő lelkük, amiért nem tették az erőszakot, mikor pedig tudták, hogy aztat nem tenni helytelen.
Csodálatos dolog a tudomány.
Erre az erőszak erőszakot szül-re azért majd még visszatérek. Talán holnap.