2017. április 6., csütörtök

Puskás-ügyek

Megnéztem egy hangverseny közvetítést az amszterdami Concertgebouw nagyterméből. A karzat mellvédjén a zenetörténet legnagyobbjainak neve. A rendező olykor bevágott képeket a nézőtérről. A karzat szélén, a legfeltűnőbben olvasható név: BARTÓK.
Nem Puskás, Bartók. Azt tetszik hinni, hülyéskedem. Hiszen leírtam, a zenetörténet legnagyobbjainak a neve van ott, hogyan kerülne oda Puskás?
Megmondom. Ha ezt a kultúrférget, ezt a nőügyekkel nem foglalkozó szotyolaköpködőt nem állítják le végre, ha hátrafelé nyilazó lovascsapataival elér Amszterdamig, első dolga lesz lecserélni Bartók nevét. Ki a franc az? Puskás kerüljön oda. Nem zeneszerző? Na és.
Mellesleg az Ajax stadionjában sincs kint Puskás neve.
Pedig ki a fene az az Ajax (Aiasz)? Görög harcos a trójai háborúból? A harcos az jó. A többinek nincs semmi értelme. Puskás stadion, a csapat neve Puskás ezentúl. Majd mi megmutatjuk a világnak. A Puskás-ügyek államtitkára majd tesz róla...
Puskás ügyek! Tetszett hallani? Két kezem közé fogtam a fejemet, és tébolyultan néztem magam elé.
Különben a hangversenyen Rahmanyinov 2. zongoraversenyét játszotta egy 22 éves ukrán (akkor még teljesen ismeretlen) zongorista lány, az Északnyugatnémet Filharmonikusokat Martin Pantyelejev vezényelte (azaz egy finoman szólva nem világhírű zenekart egy nevenincs karmester) - és a Concertgebouw nagytermének nézőtere tele volt. A zenekari ülések is. Dugig. És a közönség tombolva tapsolt. Mellesleg egy fantasztikus előadást ünnepeltek.
Puskás-ügyek...

P.S.: Akarom mondani egy ideje, sosem kedveltem Puskást (ismertem személyesen), Kocsist sokkal nagyobb futballistának tartottam. De nem lettem rosszul, ha meghallottam a nevét.
Ez egy ideje megváltozott. Most már ugyanaz az émelygés fog el, mint például a nemzet-nemzeti vagy a magyar-magyarság szavak hallatán. Ezekből egyre több lesz.