Össze nem tartozó események: Konrád György nyílt levelet írt Magyarország miniszterelnökének, és Gerasdorf bei Wien díszpolgárává fogadta Benedek István Gábort.
Évek óta mondom, kiabálom, ismételgetem, hogy ne tessék leírni, a magyar miniszterelnök nem antiszemita. Azért ne tessék, mert az, egy sunyi, gyáva, ócskalelkű zsidógyűlölő, aki még most sem meri kimondani, pedig már szerinte vége e politikai korrektségnek, hogy utálja a zsidókat, jobban, mint bárki mást, pedig különben mindenkit utál, csak saját magát szereti, de azt rajongó imádattal.
Most végre Konrád György is leírta, a Kossuth-díjas író. Nem tudom, miért gondolom, hogy ennek lesz valami következménye, a lap példányszáma (amiben a levél megjelent) töredéke annak, amennyi hallgató előtt elmondtam 1998-tól kezdve számtalanszor, mégsem történt semmi. Azaz valami mégis: eltávolítottak a Rádióból. Most már bízvást kijelenthetjük, örökre. Egy antiszemita országban (a "felmérések" adataitól eltérően változatlanul állítom, a lakosságnak legalább a 90 százaléka minimum szalonzsidózó) fel sem tűnik, ha az elsőszámú tisztségviselő is antiszemita. Én csak azt nem értem, hogy Európa hogyan tűrheti ezt. Nekem nem hitték el (600 000 volt a legalacsonyabb hallgatottságom, az ember azt hinné, ez már valami), remélem, Konrádnak most már elhiszik.
Gerasdorf bei Wien éppen csak kívül esik Bécs közigazgatási határán, Floridsdorf szomszédja. Hatéves korában ott volt munkatáborban egy tótkomlósi kisfiú, az íróvá lett Benedek István Gábor, aki évtizedekkel ezelőtt megtisztelt azzal, hogy a A komlósi tóra című könyvébe írt dedikációjában a barátjának nevezett. Most kicsit elszorult a torkom, amikor elolvastam a cikket a díszpolgárságáról. Meg arról, hogy a településen utcát neveztek el BIG mamájáról, Braun Rózáról. Gerasdorf polgármestere személyesen jött el átadni a díszpolgári címet, és bocsánatot kérni azért, ami BIG családjával történt.
Úgy kezdtem ezt a bejegyzést, hogy össze nem tartozó eseményekről írok. Hát nem is tartoznak össze. Mert egy osztrák polgármester megemlékezik egy magyar zsidóról, pedig jóformán semmi köze nincs a hetvenvalahány évvel ezelőtt történtekhez. És egy bugris magyar miniszterelnök következetesen, fröcsögve zsidózik, aki rendszeresen kinyilvánítja rajongását az 1944. előtti állapotokért, bennük a zsidótörvényekkel, azaz jogfolytonos örököse annak a mentalitásnak, ami létrehozta a munkatábornak nevezett haláltáborokat. Ő miért emlékezne meg bárki zsidóról?
És miért kérne bocsánatot?