Ha választanom kell egy tanulatlan tuskó és egy félművelt között, az előbbit választom. Az nem terjeszt olyan kórt, ami magabiztos ostobát csinál a magához hasonlókból.
Csak azért szólok, mert népszerű portálról fertőz a jobb sorsra érdemes tömegkommunikátor, ráadásul Tudomány címszó alatt Ma is tanultam valamit alcímmel. Az nem olyan nagy baj, hogy szegény ember hülyeségeket tanult, az sokkal nagyobb, hogy ezt még közre is adja.
"A rovardöngicsélés éppúgy lehet halálosan idegesítő, mint romantikus elem. Ahogy Radnóti írja az Erőltetett menetben: „s mint egykor / a régi hűs verandán / a béke méhe zöngne / míg hűl a szilvalekvár”. Milyen barátságos kép! Ezzel szemben a Volt egyszer egy vadnyugat elején a legyek zümmögése határozottan őrjítő. Lett is utána lövöldözés! (Mondjuk ezen a téren sajnos Radnóti sem járt jobban.)"
Ez így még csak egy buta ember végtelenül ízléstelen viccelődése, a szokásos effektus, a humortalan vágya, hogy humorosnak tartsák. De ami ezután következik, az már fájdalmas.
"A nyári napsütésben röpdöső legyek mindig, de mindig ugyanabban a hangnemben zümmögnek: F-dúrban. A dúr skála kezdőhangja bármi lehet; ez az alaphang, ami az F-dúr esetében természetesen az f. A hangnemről a legyek szárnymérete tehet. Az átlagos méretű vándormadarak szárnycsapási frekvenciája 3 és 10 hertz közé esik; a jóval apróbb testű rovaroknál ez a frekvencia az 1000 hertz körüli tartományban van.
A közönséges házilégy (Mustica domestica) óránként 7 kilométeres sebességgel röpül. Gyakran hátrafelé száll fel, így ha le akarjuk csapni, inkább mögé célozzunk. A házilégy percenként 190-200-szor rebbenti meg a szárnyát: az ilyenkor leadott pontos hang a távolság, az állat mérete és a szárnycsapások intenzitásának a függvényében változik. De a hangnem mindig F-dúr."
Egy hang az egy hang, lehet akár ef is, de egy hang sem nem dúr, sem nem moll (a dúr hét hangból áll, összhangzattan, harmónia, akkord címszavak alatt lehet róla többet megtudni), egy légy tudomásom szerint egyetlen hangon zümmög. Súlyos kétségeim vannak afelől, hogyan lehetne ezt a zümmögést zenei hangnak minősíteni, engem - úgy tudom - abszolút hallással vert meg a sors, még sosem hallottam efnek a légy zümmögését. Az meg végképp képtelenség volna, hogy minden légy ugyanazon a hangon zümmög, dehát mondom, nagyon tágan kell értelmeznünk a zenei hang fogalmát, ha a legyet muzsikusnak akarjuk hallani.
A vándormadarak szárnycsapásainak a frekvenciájáról nincs mondanivalóm, nem értek az ornitológiához, és a fizikához is keveset. Azt mindenesetre rögzíthetjük, hogy 1 hertz másodpercenként egy rezdülést jelent. 1000 hertz pontosan ezret. Azaz egy légy szárnyának eszerint másodpercenként ezret kellene rezegnie. Mondom, nem értek hozzá, de ilyen frekvencia valószínűleg megölne egy legyet. Ha pedig a másik adat volna igaz, miszerint percenként 190-200-szor rebbenti meg a szárnyát a házilégy, akkor az valószínűleg a felhevült légytest hűtésére sem volna elég, a felszálláshoz biztosan kevés.
A Beethovennel kapcsolatos marhaságokat hagyjuk. Én azt is üdítőnek tartom, hogy a cikk írója egyáltalán képes azonosítani ezt a nevet.
Évezredek óta írunk és beszélünk az írástudók felelősségéről. Amikor ilyesmiket olvasok, súlyos kétségeim támadnak. Felelősség? Jajistenem. Az írástudás, az itt a kérdés.
P.S.: Öt napig nem tartózkodtam itthon. Olyan lehangoló egy működő országból ide visszajönni, hogy még sok időbe telik, amíg megszokom ezt itt újra.