Azt mondja az egyik főpapnak öltöztetett figura a Passió című filmben, meggyőzni akarván Pilátust, hogy azért kell halálra ítélni a vádlottat, mert Messiásnak és a zsidók királyának hirdeti magát. És még azért is halálra kell ítélni, mert arra szólítja fel híveit, hogy ne fizessenek adót a császárnak.
Namármost. A rómaiakat egyáltalán nem érdekelte, ki nevezi magát a zsidók királyának, olyan hülye főpap nincs, aki ezt ne tudta volna. Ennél már csak az adófizetésről szóló mószer a nagyobb marhaság. A főpapot valószínűleg ette a sárga irigység, amiért Izráel földjén a templomadó volt a legkisebb összeg, és az adószedők erre fordították a legkisebb gondot, de bármilyen irigy volt is, nyilvánvalóan tudta, az ő harácsolásának mértéke azért alacsony, mert van két másik adó, ami fontosabb az övénél: bizonyos tartományokban Heródes Antipász szedi az adót (majd annak jelentős részét tovább adja Rómának), a többi (nagyobb) területen pedig a császár vámosai intézik a provinciák pénzügyeit. A főpapnak nem azért nem fordulhatott meg a fejében az adóelkerülés fogalma, mert annyira ostoba volt (attól persze megfordulhatott volna), hanem mert abban az időben nem ismerték az adóbevallást. Azaz a filmbeli "Krisztus" (aki szintén nem egy lúmen) azért nem szólíthatta fel a híveit ilyesmire, mert a főpaphoz hasonlóan neki is tudnia kellett: az évenkénti római árverésen dőlt el a provinciák értéke, azaz a licitáló vámosok határozták meg, mekkora adót képesek beszedni egy-egy tartományban. Tetszik érteni? Beszedni. Nem az íróasztaluknál ültek, hogy összeadják a beérkezett adóbevallások összegét, hanem kint voltak a "terepen", és a szó szoros értelmében tűzzel-vassal behajtották az adót. Méghozzá akkorát, amekkorát ők jónak láttak. Senkinek nem fordulhatott meg a fejében, hogy ne fizessen adót, ez ugyanis nem döntés kérdése volt.
A főpap dumájára (úgy mondja a filmben, hogy most mekkorát mond) Pilátus elkomorul, és - mint aki tényleg meggyőzetett a halálos bűnről - magához rendeli a "Krisztust".
Holott az adekvát reakció az lett volna, hogy a Pilátust játszó színész befelé fordított tenyérrel néhányszor jobbra-balra elhúzza a kezét az arca előtt, és értetlenül néz.
Azt mondtam korábban, hogy nekem könnyű többet tudni Jézus koráról, mert magasabbról és szélesebben láthatom kétezer év tudományos kutatásainak jóvoltából, mint ahogyan az evangélisták láthatták, de a fent leírtakat ők is tudhatták volna. Mert mindenki tudta, minthogy kivétel nélkül mindenkit érintett. Az evangélisták nem tartották fontosnak ezt leírni, mert ezek helyett sok együgyű mondat leírására kellett az energia.
A film "alkotóinak" nincs mentségük. Sem arra, hogy ezt az adóügyet bírták kitalálni, sem arra, hogy képekkel és zajokkal tették hangsúlyosabbakká az evangélisták együgyűségeit.
Ezeket még tegnap kellett volna elmondanom, arról jutott eszembe, amit Mirjamról írtam. Hogy ugyanis a filmesek nagyon szerették ezt a Bibliában igencsak elnagyolt, elhanyagolt nőalakot (ebben különben hasonlít a többi nőalakra, valamiért a Szentírás nem tartja fontosnak a nőket - hm, hogy is mondjam, ismerik az ezzel kapcsolatos véleményemet). Annyira szerették, hogy ebben a filmben a közvélemény szerint a világ akkor legszebbnek tartott színésznője játszotta Mária Magdalénát, Monica Bellucci.
Fentieknél sokkal nagyobb baj, hogy a "Krisztus" olyan szövegeket mond, amilyeneket a Bibliában adnak a szájába. Nemcsak ebben a filmben, hanem az általam ismert összes Jézus-regényben. Azaz minden egyes megjelenési forma azt a képet erősíti, amit az Újszövetség fest: egy nem túlságosan okos kétkezi munkás megalkuvó, minden egyes mondatával a hatalom érdekeit szolgáló, az embereket megalázottságban és félelemben tartó portréja rajzolódik ki azáltal, hogy mindenki elfogadja azt, amit a négy evangélista leírt.
Az világos, hogy az egyháznak ez az érdeke ezerhatszáz éve. Az nem világos, hogy értelmes emberek, akik írnak és különféle drámai műveket alkotnak ezt hogy nem veszik észre.
Azt mondtam korábban, hogy nekem könnyű többet tudni Jézus koráról, mert magasabbról és szélesebben láthatom kétezer év tudományos kutatásainak jóvoltából, mint ahogyan az evangélisták láthatták, de a fent leírtakat ők is tudhatták volna. Mert mindenki tudta, minthogy kivétel nélkül mindenkit érintett. Az evangélisták nem tartották fontosnak ezt leírni, mert ezek helyett sok együgyű mondat leírására kellett az energia.
A film "alkotóinak" nincs mentségük. Sem arra, hogy ezt az adóügyet bírták kitalálni, sem arra, hogy képekkel és zajokkal tették hangsúlyosabbakká az evangélisták együgyűségeit.
Ezeket még tegnap kellett volna elmondanom, arról jutott eszembe, amit Mirjamról írtam. Hogy ugyanis a filmesek nagyon szerették ezt a Bibliában igencsak elnagyolt, elhanyagolt nőalakot (ebben különben hasonlít a többi nőalakra, valamiért a Szentírás nem tartja fontosnak a nőket - hm, hogy is mondjam, ismerik az ezzel kapcsolatos véleményemet). Annyira szerették, hogy ebben a filmben a közvélemény szerint a világ akkor legszebbnek tartott színésznője játszotta Mária Magdalénát, Monica Bellucci.
Fentieknél sokkal nagyobb baj, hogy a "Krisztus" olyan szövegeket mond, amilyeneket a Bibliában adnak a szájába. Nemcsak ebben a filmben, hanem az általam ismert összes Jézus-regényben. Azaz minden egyes megjelenési forma azt a képet erősíti, amit az Újszövetség fest: egy nem túlságosan okos kétkezi munkás megalkuvó, minden egyes mondatával a hatalom érdekeit szolgáló, az embereket megalázottságban és félelemben tartó portréja rajzolódik ki azáltal, hogy mindenki elfogadja azt, amit a négy evangélista leírt.
Az világos, hogy az egyháznak ez az érdeke ezerhatszáz éve. Az nem világos, hogy értelmes emberek, akik írnak és különféle drámai műveket alkotnak ezt hogy nem veszik észre.
Mindent
kiforgatnak, amit mondtam és tettem, mert a népnek bűnösnek kell lennie, hogy
állandóan rettegésben lehessen tartani.