Említettem Vermes Gézát mint az egyik legkiválóbb ókortörténészt, aki Jézusról a legtöbbet tudja, ő végezte a legalaposabb kutatásokat, és ő írta a legjobb, leghasználhatóbb könyveket.
A baj csak az, hogy az újszövetségi elbeszéléseket ő is sűrűn keveri a valós történelembe, azaz a "történeti Jézus" tulajdonságainak leírását jórészt ő is az Újszövetség evangéliumaira alapozza. Így aztán elfogadja Jézus "prófétaságát", ami önmagában elég baj, de tényként kezeli Jézusnak az evangéliumok szerint való "önértékelését" is. Ez a felfogás egy mai "tréningen", amit különféle kóklerek tartanak különféle, kisebb-nagyobb bűnözőnek készülő "üzletembereknek", bizonyára tetszetős és kívánatos, voltaképpen - ha jól tudom - ilyesmire kell bazírozni a sikeres felső vezető karrierjét, de bántó, sőt felháborító Jézusról feltételezni effajta szövegeket például: "Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok... Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus... Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok. Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!" (Mt 8, 10, 37-39) És így tovább, ilyen sok van.
A helyzet majdnem kilátástalan, olyasféle hitelesnek tekinthető forrás nem létezik ugyanis, amilyennek a történetírók munkáit tartjuk(?). A 37-ben született Josephus Flavius előtt zsidó (héber, ahogy tetszik) történetírás nem létezett, az alapvető írás a Biblia, amiből ismerhetjük "a zsidók történetét" (J. F. sem használhatott mást, még a leghitelesebbnek elfogadható mű, a Makkabeusok Könyve is egy elveszett forrásra hivatkozik, azt pedig - Kirenei Jázon 5 könyvét - soha senki nem látta.)
Bizonyára vannak olyan írások, amik azon elmélkednek, miképpen lehet, hogy például a hellenisztikus kultúra közvetlen szomszédságában próféták, angyalok, csodadoktorok határozták meg a politikai és gazdasági viszonyokat - én sajnos ezeket az írásokat nem olvastam. Csak elmorfondíroznék ezen a furcsaságon, ha volna rá időm és tehetségem. De minthogy egyik sincs, maradok a csodálkozásnál: egy nagyhatalom (Róma) működtet egy birodalmat, aminek egyik provinciája nem igényel semmilyen beavatkozást, Izráel földjén megy magától minden. Vannak helytartók, akiknek semmi dolguk, valakik valamiből fizetnek adót (van adószedő), de nem lehet tudni, kik és kinek meg ilyesmik, lényeg az, hogy egy ezerévek óta változatlan bibliai nép tenyészik egy földdarabon, várja a Messiást, és az végre megérkezik. Születése után harminc évig nem tesz semmit, amikor először találkozunk vele, akkor már tanít (ki tudja, kiket tanít, és azokat miért), ezért nem kap ugyan semmilyen javadalmazást, mégsem hal éhen. Aztán a mindaddig semmittevő helytartók egyike egyszer csak gondol egyet, elfogatja ezt a messiást és kivégezteti.
A jogászok és a rendőrök erre azt mondanák, nem életszerű.
Én csak csodálkozom, különben igazán komoly történész, nagy tudós hogyan tud leírni egy ilyen mondatot: "Egy mindhárom evangélista által idézett kijelentés, valamint egy csak Lukácsnál fennmaradt mondás szerint Jézus nemcsak hogy prófétának tartotta önmagát, de minden kellemetlenséget, ami vele történt, a próféta sorsnak tulajdonított."
A názáreti zavarta valamivel a papokat, akik valamivel rá tudták venni a rómaiakat, hogy járuljanak hozzá a názáreti halálos ítéletéhez.
Egy csodatevő csodadoktor, aki feltámasztja a halottakat, senkit nem zavar. Egy próféta, aki a lelki szegények túlvilági boldogságát hirdeti, szélsőséges esetben is legföljebb a regnáló hatalom szekerét tolja.
Most már tényleg utoljára írom ide: a kérdés az, miért akarták megölni a názáretit.
A helyzet majdnem kilátástalan, olyasféle hitelesnek tekinthető forrás nem létezik ugyanis, amilyennek a történetírók munkáit tartjuk(?). A 37-ben született Josephus Flavius előtt zsidó (héber, ahogy tetszik) történetírás nem létezett, az alapvető írás a Biblia, amiből ismerhetjük "a zsidók történetét" (J. F. sem használhatott mást, még a leghitelesebbnek elfogadható mű, a Makkabeusok Könyve is egy elveszett forrásra hivatkozik, azt pedig - Kirenei Jázon 5 könyvét - soha senki nem látta.)
Bizonyára vannak olyan írások, amik azon elmélkednek, miképpen lehet, hogy például a hellenisztikus kultúra közvetlen szomszédságában próféták, angyalok, csodadoktorok határozták meg a politikai és gazdasági viszonyokat - én sajnos ezeket az írásokat nem olvastam. Csak elmorfondíroznék ezen a furcsaságon, ha volna rá időm és tehetségem. De minthogy egyik sincs, maradok a csodálkozásnál: egy nagyhatalom (Róma) működtet egy birodalmat, aminek egyik provinciája nem igényel semmilyen beavatkozást, Izráel földjén megy magától minden. Vannak helytartók, akiknek semmi dolguk, valakik valamiből fizetnek adót (van adószedő), de nem lehet tudni, kik és kinek meg ilyesmik, lényeg az, hogy egy ezerévek óta változatlan bibliai nép tenyészik egy földdarabon, várja a Messiást, és az végre megérkezik. Születése után harminc évig nem tesz semmit, amikor először találkozunk vele, akkor már tanít (ki tudja, kiket tanít, és azokat miért), ezért nem kap ugyan semmilyen javadalmazást, mégsem hal éhen. Aztán a mindaddig semmittevő helytartók egyike egyszer csak gondol egyet, elfogatja ezt a messiást és kivégezteti.
A jogászok és a rendőrök erre azt mondanák, nem életszerű.
Én csak csodálkozom, különben igazán komoly történész, nagy tudós hogyan tud leírni egy ilyen mondatot: "Egy mindhárom evangélista által idézett kijelentés, valamint egy csak Lukácsnál fennmaradt mondás szerint Jézus nemcsak hogy prófétának tartotta önmagát, de minden kellemetlenséget, ami vele történt, a próféta sorsnak tulajdonított."
A názáreti zavarta valamivel a papokat, akik valamivel rá tudták venni a rómaiakat, hogy járuljanak hozzá a názáreti halálos ítéletéhez.
Egy csodatevő csodadoktor, aki feltámasztja a halottakat, senkit nem zavar. Egy próféta, aki a lelki szegények túlvilági boldogságát hirdeti, szélsőséges esetben is legföljebb a regnáló hatalom szekerét tolja.
Most már tényleg utoljára írom ide: a kérdés az, miért akarták megölni a názáretit.
A
qumráni papok jórészt igen buta emberek, de azt tudják, hogy ők addig élnek
mindenkinél jobban, amíg Gideón hatalma meg nem inog, az pedig nem fog
meginogni, amíg ők hűségesek.