Már megint ünnepelünk. Olyanokat is hallottam-olvastam, hogy mi lesz az "ünnepi hétvégén". Meg hogy "méltóképpen" ünnepeljünk.
Mit? Tessék mondani, mit? Az elbukott, meggyalázott, oltott mésszel leöntött, értelmetlen, véres csatát, amit néhány ezren harcoltunk végig? Amiről még ma is összevissza hazudozik minden hőzöngő, akinek fogalma sincs róla, mi történt akkor? Amiről hatvan éve beszél mindenki, aki otthon, a pincében húzta meg magát, vagy "politikusként" tépte a száját, és tette mindinkább lehetetlenné a helyzet ésszerű megoldását? Amiről éppen csak azok nem beszélnek hatvan éve, akik az utcán, fegyverrel a kezükben csinálták végig azokat a "dicsőséges napokat", vagy mert nem tudnak beszélni, vagy mert nem akarnak?
Mit ünnepeljek? A szabadságszerető magyar népet, amelyik kizavart a fáskamrájából, ahová az utcáról lecsúsztam a háború óta kitört és megjavítatlan ablakán át, hogy aludjak egy-két órát? Amelyik zsidózott, amikor bementünk a vasajtóval elzárt légóbunkerébe, hogy segítséget kérjünk, mert barikádot akartunk építeni például a Baross utca Kálvária téri torkolatánál, hogy mi, naiv, ostoba gyerekek, prolik és cigányok megállítsuk a közeledő szovjet hadsereget? Mit gondolnak, hányan jöttek segíteni csak ebben az egy esetben? Legalább három bérházba mentünk be, abból legalább kettőben hallottam (igaz, csak hátulról, a sötétből), hogy takarodjunk ki, már megint a rohadt zsidók csinálják a felfordulást. El tetszett találni, egyetlen egy ember sem jött velünk.
A szabadságszerető magyar népet ünnepeljem, amelyik 1957. május 1-én megtöltötte a Hősök terét és a Dózsa György utat, és millió nyálas torok üvöltötte, hogy éljen Kádár? Ha fene költői akarnék lenni, azt mondanám, úgy üvöltöttek, hogy a börtönbe is behallatszott, dehát az nem volna igaz, mert én onnan túl messze voltam, a Fő utcában (bár akkor nem tudtam, hol vagyok), három emelettel a Duna szintje alatt. Azt a szabadságszerető magyar népet, amelyiknek a leszármazottai most éppen a magyar történelem leggusztustalanabb rablóbandáját élteti, szolgálja és imádja? Hallgatja áhítattal egy hatalmi tébolyban tomboló elmebeteg hazudozásait, nézi a lopást, tűri a megalázást, és még tetszik is neki?
A Biblia elbeszéli a megvívott zsidó csatákat, amiket elveszítettek, miért? Mert nem volt ott a frigyláda. Jeremiás próféta azt mondja, szolgák uralkodnak rajtuk, a káldeusok, akik felégették a földjeiket, miért? Mert az atyák bűnösek voltak. Nem Jeremiás és nem Cidkija kárhoztatandó, amiért vesztesek lettek, hanem a bűnös atyák. Tetszik érteni? Mindenki más hibás, csak mi nem. Ismerős?
Nem voltam ott a többi vesztes csatában. Csak abban az egyben, amit ma ünnepelnek. Tolvajok és más gazemberek, úgynevezett állami tisztségviselők. A legnagyobb gazember fog tódítani a többszörös beszédhibájával és emberi társaságban vállalhatatlan, hordóra hízott, nevetséges termetével.
Mit ünnepeljek?