Volt egy tüntetés. A rokonszenves és szeretni való Sándor Mária mondott egy mondatot, annak az első felével egyetértek:
"Olyan új országban akarunk élni, ahol nincs megfélemlítés, ahol a hatalom hajlandó velünk együttműködni."
A második felével azért nem értek egyet, mert én már tudom, amit Sándor Mária nem, mert még túl fiatal ahhoz, hogy tudja, és talán még az is kevés, hogy nő, pedig a nők sokkal okosabbak a férfiaknál, sokkal hamarabb tudnak mindent (vagy majdnem mindent), de azt nem, hogy ő sem akarhat olyan országban élni, "ahol a hatalom hajlandó velünk együttműködni."
Azért nem, mert ő nem akarhat olyan országban élni, ahol létezik bármiféle hatalom. Ez a falusi futballista itt, ez a pökhendi, ostoba szotyolaköpködő hiszi azt, hogy ő hatalom. Egyebek között éppen ezért kell elzavarni.
Olyan országban, ahol Sándor Mária élni szeretne, nincs szükség hatalomra. Ügyintézőkre van szükség, akik a kellő szerénységgel és ügybuzgalommal, valamint a megfelelő felkészültséggel szolgálják az ország népét. Nincs semmiféle hatalmuk. Vannak ugyanis mindenféle törvények (már most is vannak, csak nem működnek, mert nem működtetik őket), amik arra valók, hogy az ország népe (emberek alkalmi közössége) funkciójukhoz illeszkedő elvek és tevékenységek segítségével alakítsák az életüket olyanná, amilyenhez kedvük van. És amit lényegében egyetlen ajánlás szabályoz, egy nagyjából 2500 éves mondat, amit egy Hippokratész nevű orvosnak tulajdonítanak: primum nil nocere (csak nem ártani). Senkinek. Ez a mondat az emberi szabadság egyetlen korlátja. Minden emberé. Ha valaki ezt az ajánlást megszegi, az magára vonja a törvény számon kérő erejét, intézkedésre kényszeríti az erőszakra képes szervezeteket. Még egyszer: erőszakra képes.
A rendszerváltás első miniszterelnöke sok ártó tevékenysége mellett azzal is hozzájárult a polgárság születés előtti kiirtásához, hogy szánalmas pártját nyugodt erőnek aposztrofálta. Frászt. Egy párt mi a fenétől volna erő? A nyugodt erő a rendőrség és egyéb erőszakra képes testületek, amiknek az ereje (és nem hatalma, a kettő nem ugyanaz) akkor szabadítandó fel, amikor valaki a primum nil nocere elvét megszegi. Még egyszer: valaki. Azaz bárki.
Ha például a csúti futballistából miniszterelnök lesz (ez természetesen csak játék, egy élhető országban ez nem fordulhat elő), akkor az általa ellopott, elrabolt százmilliárdok miatt börtönbe vetik, ahonnan haláláig nem szabadulhat. De ezt nem a hatalom teszi vele, mert az nincs, hanem a törvények működőképessége.
Ha beszélnek Sándor Máriával, mondják meg neki, a hatalom nem arra való, hogy együttműködjenek vele, hanem hogy elsöpörjék. Egyszer s mindenkorra.