Azt olvastam, hogy Muhammad Ali sok muszlim példaképe volt.
Ezt érdekesnek találom. Nem a muszlimok miatt. Hanem úgy egyáltalán. Muhammad Ali mint példakép.
Mi volna az a példa, ami követendő képként lebeg megannyi muszlim (és nem muszlim) szeme előtt? Hogy én is szeretnék mindenkit laposra verni? Hogy de jó lenne éjt nappallá téve súlyokat emelni, homokzsákot püfölni, medicinlabdákat dobálni elérendő a célt, mely szerint akkorákat bírjak ütni embertársaimra, hogy abba belegárgyuljanak? Hogy micsoda remek élete lehet annak, akinek a jövedelme attól függ, kiket mennyre bír eszméletlenre verni? Netán az volna nagyon jó, ha úgy bírnám tépni a szájamat, és baromi nagyokat mondani a saját nagyszerűségemről, ahogyan azt Muhammad Ali tette?
Félreértés ne essék, minden idők legnagyobb bokszolójának tartom a most meghalt nehézsúlyú profit - de mint példakép... Nem is tudom. Én eleve beteg leszek mindenféle példakép emlegetésétől, nem azért, mert az én nemzedékem kötelező példaképe Oleg Kosevoj volt (nem mondom meg, ki az, ha valakit érdekel, nézzen utána), hanem mert sosem szerettem volna olyan lenni, amilyen valaki más volt. Nincs ugyanis a dolognak semmi értelme. Tudok gondolni nagyrabecsüléssel különféle emberekre, képes vagyok meghatottan vagy euforikusan elomlani különféle teljesítményeken, de nem akarok olyan lenni, mint bárki más. Nem azért, mert olyan mértékig elégedett vagyok magammal, hogy annál jobb nem lehetséges, ennek történetesen az ellenkezője igaz, hanem mert a példakép mint olyan nem föllendít, hanem korlátoz, kisebbrendűségi érzéseket okoz, és az esetek túlnyomó többségében ostobaságokra indít.
Például arra, hogy egy muszlim olyan akar lenni, mint Muhammad Ali.