Ha én még aktív tömegtájékoztató volnék, bizonyosan felhívnám azt a pesterzsébeti iskolát, és megkérdezném, vannak-e az osztálytermekben kamerák. Csak mert a tudósítások arról szólnak, hogy a felháborodott szülők a folyosón verték meg a tanítónőt, és azt rögzítette a kamera, de azt nem rögzítette kamera, hogy a tanítónő bántalmazta volna a gyereket. Ezért kérdezném meg. Hogy mi van, ha nem a folyosón történt a gyerekverés.
Sietek megjegyezni, semmilyen esetben sem tartom elfogadhatónak, ha egy tanítónőt (vagy bárkit) ütlegelnek. De nehéz elképzelnem, hogy egy cigány család elmegy az iskolába bántalmazni csak amúgy minden ok nélkül - a torzított képeken is jól látszik, hogy erről a kisebbségről van szó.
Azaz ha én küldök újságírót tudósítani az esetről, biztosan utánanézetek ennek a kamera kérdésnek: hogy ugyanis van-e mindenhol. Hogy az én munkatársam mindenekelőtt hitelt érdemlően zárja ki annak a lehetőségét, miszerint a tanítónő esetleg valóban bántotta a gyereket.
Érteném én a tanítónőt is, nyilván elviselhetetlen volt a kicsi, ráadásul még cigány is, egy olyan országban, ahol a miniszterelnök nyíltan gyűlölheti a zsidókat és a cigányokat, nem bűn elverni egy cigánygyereket, mondom, ezt én mind értem.
Az a helyzet, ha vannak fokozatok, akkor a tanítónő sokkal kevésbé engedheti meg magának, hogy bántalmazza a gyereket, mint a gyerek szülei, hogy bántalmazzák a tanítónőt. Valamiért mintha ez nem olyan nagyon érdekelte volna a bíróságot, nincs az a statárium, ami ilyen gyors ítéletet hozna.
Csak töprengek. És spekulálok. Mert ezzel az üggyel egyetlen sajtótermék sem foglalkozott 113 sorban, így aztán nem is lehet tudni, valójában mi történt.
Pedig ez közelről érint tízmillió magyar állampolgárt. Akiket ez egyebek között azért nem érdekel, mert a tömegtájékoztatást a bunyó foglalkoztatja az esetből.