A legsötétebb, legborzalmasabb butaság versenyében ünnepélyesen eredményt hirdetek. Sokáig hezitáltam, a Kósa-Kontrát-Tállai belsőhármas minden egyes megnyilvánulása elbizonytalanít, mindig az éppen beszélőt tartom nyerőnek, aztán megszólal egy másik, és kenterbe veri az előzőt. De azt hiszem, nem könnyelműsködöm el az ítéletet, ha a fent idézett mondatot alulmúlhatatlannak jelentem - Tállai verhetetlen.
Ebben a két mondatban minden benne van. A seggnyalás, a szövegértelmezésre való teljes képtelenség, a reménytelen küzdelem, hogy saját helyzetét a közvetlen környezetében észlelni tudja - azt hiszem, felelősségem teljes tudatában állíthatom, én még ilyen bornírt, teljes homályban bizonytalanul bolyongó alakot nem láttam. Az elvtársak annak idején csillogó elmék voltak ehhez a szerencsétlenhez képest.
Folyamatos jelenléte és funkcionálása a leghiánytalanabb természetrajzi ábrázolása annak az igénynek, amit az ország első tisztségviselője támaszt az alárendeltjeivel kapcsolatban.
A Tállai-szint az, amit még képes átlátni.