Megint mutatok zenéket, megint inkább lányokat. Nemcsak azért, mert a nemek arányaihoz képest valószínűleg több a tehetséges nő, mint a férfi, hanem azért is, mert nekik nehezebb érvényesülni. Akiket ide felrakok, már "érvényesültek" valamennyire, de messze vannak a celebszerű hírességtől. Viszont - ha elfogadják, hogy sokévtizedes "profi" pályafutásom alatt fölszedtem annyi ismeretet, amennyi elég egy megbízható értékítélethez - ők itt alant összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a világhírűek 99 százaléka. Pedig tőlünk nyugatra azért valami kell ahhoz. Nem elég pusztán a párthűség.
Az első elég régi felvétel, ahhoz mindenképpen, hogy volt ideje legalább annyira ismertté válni, mint amilyen például egy Justin Bieber nevű hólyag. És mégsem vált.
Koop a kéttagú együttes neve. 1995. óta muzsikálnak. Tetszett már hallani? Svédek. Egy Ane Brun nevű lány énekel a felvételen, ő norvég. Hát igen. Különben van egy Jukimi Nagano nevezetű állandó vendégük is, mutatok egy olyat, amin ő énekel, jó?
Aztán van itt egy 37 éves marokkói lány, amennyire meg tudom ítélni, jóminőségű amatőr felvételen, smink nélkül, egy remek gitárossal. Hindi Zahra.
Érettségizett ismerőseim közül páran az itt következő amerikai jazzénekesről már hallottak, némelyikük felvételt is ismert. De ez nem jellemző. Stacy Kent. Különben szinte kifogástalan a francia kiejtése.
Végül egy igazi finomság. Vonósnégyes, leheletszerű ének, bossa nova. Stacy Kent és az Ebéne kvartett.
Hogy miért van úgy, ahogyan van? Mert az esetek többségében akarnok senkik, önmagukat kinevező botfülű pöffeszkedők, politikusokhoz hasonló kártékony nyüzsgöncök ítélkeznek, és a hozzájuk hasonló "reklámszakemberek" nyomják le a barbarizálódó tömeg torkán a silányságot, a kétnaposra tervezett bóvlit. A hajdani Ki Mit Tud zsűrit már nem lehetne összehozni. Nincs miből.