Tegnap láttam egy spanyol csatárt, rúgott egy gólt, aztán a kezdőkör felé mentében fölnézett az égre, és keresztet vetett. 2016. február 20-án.
Megmondom, mit nézett, ha nagyon messzire is elláthatott volna. A Föld állásától és a napszaktól függően a Naprendszer különféle bolygóit, kisebb meteoritokat, port és egyéb űrszemetet, aztán ha közelebb lett volna az Egyenlítőhöz, onnan még láthatta volna az Alfa Centaurit, annak a hozzánk legközelebb lévő hármas csillagrendszernek az egyik tagját, amelyiknek bizonyos feltételezések szerint lehet a Földhöz hasonló életet hordozó bolygója. Az Alfa Centauri olyan 4 és fél fényévnyire van innen, ezt a távolságot szinte lehetetlen elképzelni, de azért ideírom: ez annyi kilométer, amennyit a fény megtesz 4 és fél év alatt a maga 300 000 (Háromszázezer) kilométer per másodperces sebességével.
Na úgy nagyjából odáig ismerik a csillagászok a világűrt annyira megbízhatóan, hogy azt állítják, addig biztosan nincs sehol az a nagyszakállú, akit a csatárhoz hasonló szellemi színvonalon el szoktak képzelni ott fönt, ahová néznek.
Ha nem is ilyen részletességgel, de körülbelül így ezt már Hérakleidész is tudta 2400 évvel ezelőtt.
Ami pedig a keresztvetést (signum crucis) illeti, az egyháztörténet nagyokosai sokmindent megpróbáltak már kitalálni, eliminálandó azt a képzetet, ami Jézusnak a keresztfán való halálát idézi, de attól még ez a jel onnan származik, növelve az illető erőszakszervezet morbiditásának amúgy is beláthatatlanul hosszú lajstromát.
A jelzett intellektuális színvonalról hirtelen csak az jut eszembe, hogy isten áldja Amerikát meg hogy Magyarország Mária országa, a spanyolokról ilyesmit nem tudok, de bizonyára van sok. (Mellesleg az még ide kívánkozik - a szép és okos gondolat sajnos nem tőlem való -, hogy Magyarország bigottjai, akiknek vallása nem, de annak szelleme az antiszemitizmus akolmelegét árasztja, egy zsidó nőt imádnak, neki ajánlanak nem tudom mit, de azt hiszem, mindent. Az üdvösségüket bizonyosan.)