Tetszik tudni, mi a különbség a kör és a négyszög között? Egyebek között az, hogy ha ez a pedagógiai cirkusz kerek (kör alakú a gyengébbek kedvéért, tökéletesen azonos jelentésű szinonimája a kereknek), egyszóval ha kerek asztalnál zajlana, nem lehetne ilyen képeket készíteni. Az asztalfőn ülőkről. A kerek asztalnak ugyanis nincs asztalfője, minélfogva nem lehet odaültetni egyenlőbbeket, amilyen például ez az ipari kamarás. Akinek a keresnivalóját nem találom egy bármilyen alakú asztalnál, ahol az oktatásról folyna beszélgetés. Egy nála sokkal értelmesebb és egyenesebb gerincű ipari kamarás esetén sem találnám. De ott van. És még ki mindenki (ez a ki talán túlzás, ez a névmás azt feltételezi, hogy akit jelöl, az valaki, mindegy, most már leírtam). Lehet mondani, azért kellett a kört négyszögesíteni, mert akkora kerek asztalt nem lehet csinálni, amekkora mellett elférne ez a rengeteg léhűtő. Köztük a szigorú tekintetű szakszervezeti talpnyalóval, akinek még az is kevés volt, hogy a másik szakszervezet nem ment oda. Pedig így nem lett volna olyan nagyon nehéz erkölcsi és taktikai döntést hozni, csak föl kellett volna hívni a másikat (minek másik?), és akkor mindjárt Mari néni számára is világos lehetett volna, mi értelme van ennek az egésznek. Ha egyszer éppen azok nem mennek el, akikről szólnia kellene a tanácskozásnak. Dehát az egyik elment, kizárva ezzel azt az egyetlen, halvány esélyt, hogy egy általános munkabeszüntetéssel legalább egy halk figyelmeztetést küldjenek: közel a korántsem ilyen halk, totális összeomlás.
Vajon van ott olyan, aki legalább sejti, mennyire nincs semmi értelme ennek a kutyakomédiának? Vajon hallottak már Artúr királyról? A világtörténelem máig egyetlen kerekasztaláról, ami nagyjából meg tudott felelni a létrehozója szándékának?
Vajon tisztában vannak vele, hogy a gönci hordó alakú fiókdiktátor nem tűr magánál okosabb embereket, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb iskolai végzettség (és az azzal járó szellemi szint) a talicskás kubikos lehet? Hogy a jelen magyar diktatúra fenntarthatóságának egyetlen lehetősége az oktatás jelenlegi állapotának fenntartása, legföljebb rontása?
Vajon hallottak már Ioannész Sztobaioszról, aki 2700 évvel ezelőtt leírta, hogy lehetetlen értelmes döntést hozni egy olyan testületben, amiben 7 (hét) embernél több van? (Sztobaiosz persze nem puhagerincű visszamaradottakra gondolt.)
Egy fenét fogok itt dühöngeni valamin, amiről tudom, hogy nem lehet rajta változtatni.
Tanárnők és tanár urak, ide tettem maguknak a képet a kerekasztalról. Nézzék.
Megérdemlik.