Ez már fárasztó, szánalmas és csak azért nem unalmas, mert a gazemberség ilyen méretű butasággal és silánysággal kombinálva, amilyet pártunk és kormányunk produkál, élén a kolompos vezértulokkal, egyszerűen nem lehet unalmas, ahogyan az ember nem unja a görcsös fájdalmat sem.
Tényleg nem lehet ennek a szájnyalogató szotyolaevőnek semmilyen kérdést föltenni? Tényleg nincs, aki megkérdezné tőle, ha egy rablógyilkos megöl valakit, és utána azt mondja, neki az a véleménye, hogy a rablógyilkosság segít megoldani a világ, azon belül a mélyszegénység gondjait, akkor annak a rablógyilkosnak tiszteletben kell tartani a véleményét? Hogyan merészel bármiféle hatóság korlátozni a rablógyilkost a vélemény nyilvánításban (amely nyilvánítás esetünkben ugyebár maga a rablógyilkosság)? Egy olyan országban, mint a miénk, ahol szólásszabadság van. Tényleg nincs senki, aki megkérdezné? Mert az nyilvánvaló, hogy abban a sötétségben, ami a szóban forgó agyvelőben sűrűsödik, ilyen kérdés nem merülhet fel, de ha valaki megkérdezné esetleg... nem? Elősorolni neki azokat a törvényhelyeket, amiket az országház vicije* meg az udvari igric sértett. Nem lehetne kísérletet tenni? Hogy ez a két sejthalmaz nem véleményt nyilvánított, hanem súlyos, több paragrafusba ütköző bűnt követett el... nem lehet? Csak megkérdezni legalább. Hogy esetleg megpróbálná azt a sötétséget ott egy kicsit, mondjuk egy lux világossággal... az csak egy gyertya fénye... nem lehet?
Hülye kérdés. Hát persze, hogy nem lehet. Egyebek között ezért az elsőszámú köztörvényes. Valamennyi közül a legostobább. Mert azt hiszi, megúszhatja.
*Szómagyarázat: a hajdani (20. század végéig nagyjából) bérházaknak volt házfelügyelője, akit a népnyelv egyszerűen házmesternek hívott, ez körülbelül ugyanaz a funkció, mint a miniszterelnök, de a házmesternek csak egy házat kellett volna szolgálnia, ez valamivel kisebb felelősség (nem sokkal), mint Magyarországot szolgálni. A házmester is általában uralkodónak képzelte magát, elsőszámú feladatának a lakók megrendszabályozását vélte. Ennek a házmesternek volt egy segédje, a viceházmester, akit a népnyelv csak vicinek hívott. Ennek a feladata volt a gang felmosása és a szemetesedények kiürítése, ez körülbelül ugyanaz a funkció, amit ma házelnöknek hívnak, csak a hajdani viceházmester felelőssége sokkal nagyobb volt. És nem utolsósorban a vici sosem volt olyan mértékig talpnyaló csicskása a házmesternek, amilyen most az úgynevezett házelnök az úgynevezett miniszterelnöknek. És még egy különbség: a vici általában egy közönségesen rasszista proli volt, annyi ésszel, amennyi a vázolt funkciók ellátásához szükségeltetett. Ha egy, a közönségesnél lényegesen rasszistább prolinak annyi esze sincs, amennyi egy bérház gangjainak a felmosásához szükségeltetik, akkor azt házelnöknek hívják. Legalábbis Magyarországon.