2014. október 6., hétfő

Megemlékezés a dicsőséges szabadságharcról

Megemlékeznek. Jó esetben, mert különben ünnepelnek. Október 6-át ünneplik, az aradi kivégzéseket. Ma a dicsőséges szabadságharcról viszonylag kevés szó esett. Beszélnek Batthyány Lajosról, meg leginkább összevissza hablatyolnak hivatalosék, nem tudnak mit kezdeni ezzel a nappal. Nem is lehet.


Érdekes, van egy név, ami ilyenkor még véletlenül sem említtetik: Kossuth Lajosé. A nagy szabadsághős október 6-án valahogy kimarad az ünnepi szövegekből. Miért nem tetszik ezen a napon megkoszorúzni a Kossuth-mauzóleumot?

De ezt most hagyjuk. Van más. Például a honvédelmi miniszter, aki a fekete gumitalpú cipőjére rogyott nadrágjában odabotorkál a protokollos által kijelölt helyre, és megnyilvánul.

Volt egy rendezőasszisztens a Magyar Televízióban, akinél csúfabb, gusztustalanabb kétlábonjárót elképzelni sem lehetett, horrorfilmek maszkmesterei a falba verték a fejüket, mikor őt meglátták, mert rájöttek, hogy szegényes a fantáziájuk. Azért volt annyira visszataszító, mert a külsejéhez mindent elsöprő tehetségtelenség és förtelmes modor társult, ez tovább rontotta az összképet. A tévé büféje az első emeleti folyosón akadályozta a stúdiókba menőket, egyik fal mellett a pultok és a pénztár, a szemben lévő falnál meg asztalok és székek, a kettő között kellett közlekedni. Latinovits Zoltán a felvétel szünetében egy ilyen asztalnál ült, amikor az illető asszisztens átsétált a folyosón. Latinovits felnézett, és őszinte felháborodását a szokásosnál is kevésbé leplezve azt mondta: de kérem, itt esznek.

Rosszarcú, slampos alakok emlékeztek meg és ünnepeltek a Rákosi-korszakban, a Kádár-korszakban, és általában minden ócska társadalmi környezetben, amikben a rossz ízlésű, puhagerincű, jellemtelen alakok érzik jól magukat, amikben a rossz ízlésű, puha gerincű és jellemtelen elsőszámú választja ki magának a neki megfelelő hozzá hasonlókat.

Valószínűtlen, hogy Európa közepén létezhet egy ilyen ország. És hogy a borzalmas 20. század után most megint ezeket a pofákat kell néznem. Hiába kapom félre a tekintetemet, ezekből elég egy ezredmásodperc. A pocakos, peckes stadionépítő hűbéresei elől nincs menekvés.