Mondok valamit,
hátha eljut a megfelelő címre, címekre. Kéretik mérhetetlen jóindulatom
megnyilvánulásának tekinteni, sok atyai gyengédség mozgatja felvilágosító szándékomat, szeretném, ha
bátorításnak vennék minden szavamat.
Adva van az
úgynevezett kormánypárt. Az egyszerűség kedvéért egy nagy rakás jellemtelen,
rosszminőségű, ennélfogva rendkívül buta alak gyűjtőhelye. Ha nem akartam volna
egyszerű és empatikusan rövid lenni, ennél sokkal többet akkor sem tudnék
mondani, ez ennyi.
Namármost. Adva
van az első számú vezető, akinek a tevékenységéről nyilván eddig is sokan
tudták, mert még a gerinctelenségnek és az ostobaságnak azon a rendkívül
alacsony szintjén is tudható volt, hogy védhetetlen, hogy beteges érvekkel sem
magyarázható. Csak nem mertek mukkanni sem, ami érthető, azon az erkölcsi
szinten, ahol a napjaikat élik jókedvben, bőségben, nem is lett volna
elvárható, hogy bármilyen jelét adják appercipiálási küszöbük emelkedésének.
De most
elérkeztünk arra a határra, ahonnan nincs tovább. Mondtam a minap, végtelen
gőgjének egyre gyorsuló növekedése elérte azt a vonalat, ahol az eddigi
látszólagos erő elnyerte valódi formáját: a védtelenségnek, gyávaságnak és
gyengeségnek a mindenki által látható tombolását.
Most lehet
lázadni. Most meg lehet kaparintani a teljhatalmat. A többiek alig várják. Az első kakast, aki kukorékolni mer. Csak
valakinek meg kell találnia magában a gazemberségnek az eddig elrejtőzött
változatát, ami egy ideig még azt az illúziót is táplálhatja, hogy hasznos és
igazságos cselekedetre bíztat, ezt meg kell tenni.
Jó, tudom, ez
nem szempont, csak úgy mondtam.