2013. november 26., kedd

Nők 2.

Muszáj még valamit mutatnom. Az egyik sajnos - épp a fontosabbik - nincs képpel, csak hang, de az élmény így is elementáris.

Beethoven Waldstein szonáta. A nagy zongorista, az egyik legnagyobb, autentikusnak tartott Beethoven-játékos Claudio Arrau volt, a chilei világsztár, bennem inkább egy osztályvezető-helyettes benyomását kelti, akitől mindenki fél a könyvelésen, de mint tudjuk, ettől még lehet valaki jelentős zongoraművész, Arrau az is volt. Nézzék meg az ő előadásában a Waldsteint, remek.


Aztán most - igaz, kép nélkül - jöjjön Martha Argerich. Nő, mint az a nevéből is látszik. A nőség maga, amint az a nevéből már nem látszik, ma is az, elmúlt 72 éves, fiatalon gyönyörű volt, 72 évesen is az - annál sokkal inkább, amennyire egy 72 évestől az elvárható volna.

Nem mondok semmit, úgy is hallják. Ne csak a sokszoros gyorsaságú tempóra figyeljenek, inkább arra, mit mond Argerich ezzel a darabbal. A Waldstein az élet, a természet, a nyüzsgés, a kibontakozás.

Csak azt akarom figyelmükbe ajánlani, mennyivel színesebb, érdekesebb és elevenebb mindez egy nő számára.