Szegény Turi Dani nem tehet semmiről, én vagyok az oka, hogy egy hozzá méltatlan metaforába kevertem. Mentségemre, hogy csak később gondolkodtam el rajta, de annyira jellemzőnek találtam azt a részt, amit annak idején minden valamirevaló gimnazista kívülről tudott az Így írtok ti Móricz-paródiájából:
„Akkor, mint a kanoroszlány, kibicsakta a nyakát, a szeme is megnyikkant bele - aztán akkor úgy ment Turi Dani, szélesen, peckésen, nagytehetemséggel, úgy ment végig araszolva a nagy utcán. De közben tarajashorgas, úri böfögés nyomta, nyefegette a torkát, azt meg legyűrte keserűen: izgatta, vágta, gyömöszölte, gyomrintotta a nagyérzés, nagyfeneérzés, hogy az erei úgy daggantak a nyakacsiggályán, mint téli teplincze a vágáskor.”
Hát nem olyan?
„Úgy ment el, mint az Isten.”
Ugye? Ezek a mondatok azért eléggé csábítják az embert, pedig hát nem erről van szó. Ha már Móricz Zsigmond, akkor inkább az Úri muri, de abban meg ott van az, hogy „úri”. Hiába magyaráznám, hogy Móricz azt gúnynak szánta, csak volna, aki azt hiszi, komolyan „úri”-nak nevezem azt a murit.
Na jó. Nem szóltam volna, hagyom a fenébe az egészet, ha nem nyilvánul meg ma az Országházban (Parlamentnek már csak nem nevezem) két színehagyott látszata az emberi fajnak. Az egyik azt mondta:
„Én ott voltam másokkal egyetemben, (…), amikor lépések tömkelegét tette meg Orbán Viktor a nagybányai cianid-szennyezés kapcsán. Le a kalappal előtte. Nem nyalás a részemről, ott voltam, megtapasztaltam, le a kalappal azon intézkedések sorozata kapcsán, amiket ott megtett.
Képviselő asszony, a miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára.”
A másik meg azt:
„A világ rendje megingott, a mi feladatunk, hogy ezt helyre tegyük.”
Nem-nem. Félre tetszik érteni. Régen nem követem el azt a hibát, hogy a levéltetűt mikroszkóp alá teszem, és azt a benyomást keltem, hogy a tárgylemezen mozgó lény elefánt, olyan nagynak látszik pusztán azáltal, hogy elemzem a szavait, a tetteit. Az említett két tetű maradjon csak tetű, én a jelenségről beszélek. A seggnyalásról (engedelmet, nincs rá szalonképes szó, ami olyan pontosan fejezné ki a lényeget, mint ez), tehát a seggnyalásnak arról az extatikus mozdulatsoráról, ami hivatva van manifesztálni a büszkeséget, amit az aktus végrehajtója érez. Ahogy széles mozdulattal ország-világ felé fordítja hamarosan csattogni kezdő nyelvcsapásainak tárgyát, és a szenvedélytől fényes arccal ragyogva azt mondja, nézzétek, én ezt fogom most úgy kinyalni, hogy olyat ember még nem látott.
És megteszi.
Az egyik érez valami disszonanciát a remegő hangjában, ő valószínűleg tudott valamikor írni-olvasni, ő még sietve megjegyzi a nyilvános tett előtt, hogy ez részéről „nem nyalás”, aztán gyerünk, hadd szóljon.
A másik olyan reménytelenül buta, hogy az ingó rendet akarja helyre tenni, és azon sem csodálkoznék, ha utána délceg tartással alá állna fényképezkedés céljából, hátha rádől az egész.
Csak azt akartam mondani, hogy van abban valami dermesztő vagy talán egyenesen iszonyú, amikor egy európai (földrajzilag európai) ország eljut abba az állapotba, amelynek láttán az észak-koreai kedves vezető szemérmesen félrenézne, és azt mondaná, na ne. Azért ezt már tényleg ne.
Turi Dani. Ugyan hol vagyunk már attól.