Nincs jó cápa és rossz cápa. Csak cápa van. Macska-, pöröly-, fehér-, kék-, dajka cápa. Sokfajta cápa van, sok különféle tulajdonsággal, de jó vagy rossz egy sincs közöttük.
Ha egy cápa nem támad meg egy embert, az nem azért van, mert az ember egy jó cápával találkozott, hanem mert a cápa nem volt éhes. Meg még ki tudja mi minden nem volt, ami miatt nem akart embert enni. De az bizonyos, nem azért nem akart embert enni, mert ő jó.
Az embert evő cápa sem azért eszik embert, mert rossz cápa, hanem mert éhes. Vagy ideges vagy megijedt vagy mit tudom én, és mit tudják az etológusok. Egyet tudunk mindannyian, a cápa nem rosszaságból eszik embert.
Ettől még a cápát lehet utálni, amiért olykor embert eszik, és ha valakinek kifejezett liblingje a hering vagy a tőkehal, akkor azért is utálhatja a cápát, mert az heringet vagy tőkehalat eszik. És a legyet is lehet utálni, mert valaki egyszer azt mondta a légyről, hogy az szemtelen, és azóta minden hülye úgy gondolja, hogy a légy valóban szemtelen, holott csak meg akarja szerezni, amit szeretne megenni, megnyalni vagy amibe szeretne belerúgni, nem tudom, mit szeretne a légy, egyet tudok, nincs rossz légy. Mint ahogyan darázs, patkány, hiéna, medúza és galandféreg sincs rossz vagy jó. Mi több, az ember számára kedves állatok között sincs jó vagy rossz, még a domesztikáltak között sem. Minden ostoba filmben azt mondja valamelyik szereplő, hogy jó kutya, amikor a vicsorgó eb meg akarja támadni, pedig az sem azért támad, mert rossz, és nem azért mond le esetleg a támadásról, mert hirtelen jó lett.
Egy darazsat senki nem akar elmegyógyintézetbe vagy börtönbe zárni, amiért az állhatatosan kering a paprikás krumpli körül, amivel az ember közvetve elismeri, hogy a darázs nem rosszaságból teszi, amit tesz. Bizonyos, liberalizmusra hajlamos emberek olyanokat mondanak, hogy a darázs racionálisan cselekszik, azaz ésszerűen, mert a liberális világszemlélet még nem garancia a rémületes butaság ellen, az ilyen ember viszont ugyancsak hessegetni kezdi a darazsat, mikor rájön, hogy a darázs veszélyezteti az ember testi épségét, de legalábbis a komfortérzetét zavarja. A darázscsípésre allergiás ember pedig soha többé nem akar darazsat látni.
Mondják, az embert az állattól a második jelzőrendszer, azaz a beszédkészség különbözteti meg. Egy ideje tudjuk, hogy ez nem igaz. A tervezés képessége, a halál tudata meg a többi ilyesmi sem bizonyítottan csak az emberre jellemző. Meg még sok ilyen. Egyvalami bizonyos, a rosszaság és a jóság csak az emberre illő tulajdonság.
Az emberi cselekedetek mozgatórugója a végletekig leegyszerűsítve a jóság, a rosszaság és az ösztönökből fakadó tettek, utóbbi esetben beszámíthatatlannak nevezzük a tett elkövetőjét, és nem börtönbe zárjuk, hanem elmegyógyintézetbe utaljuk.
Már most felmerül a kérdés, miképpen ítéljük meg azt az embert, aki gyerekek százezreinek a kezéből kiveri a kanalat, lesöpri előle a kenyeret és megtapossa, és az így nyert pénzből futballstadiont épít meg Kossuth teret 1944. előtti állapotba.
Lehet ilyet tenni rosszaságból?
Nem, nem lehet. A futballstadion és az 1944. előtti Kossuth tér olyan, mint a paprikás krumpli. Kívánatos. Rá kell szállni. Ha valaki akadékoskodik, abba fullánkot kell szúrni, mert az nem lehet szempont, hogy az illető allergia következtében esetleg megfullad, a szempont az, hogy a paprikás krumpli kívánatos.
Ott vagyunk mi kedves mindnyájan alapvető tévedésben, hogy fenti tetteket az egyik oldalról nézve a jóság, a másikról a rosszaság megnyilvánulásának tulajdonítjuk. Pedig ez olyasmi, mint a darázsnak a paprikás krumpli körüli repülését ésszerűnek minősíteni. Amíg ezeket – és még mi mindent – a racionalitás szemszögéből vizsgáljuk, olyan abszurd összképet kapunk, amihez képest A kopasz énekesnő a realizmus klasszikus színdarabja.
Ilyeneket nem tesz rossz ember. A racionálisnak vélt cselekedetek csak variációk a paprikás krumpli körüli repülésre, minden parlamenti beszéd (itthoni és külhoni) arra szolgál, hogy ezt a repkedést senki ne zavarhassa meg.
A liberálisok és a darázs rajongói ezt a repkedést ésszerűnek látják. Pedig nem az. Napról napra veszélyesebb. Zajos, durva, agresszív. Félelmet kelt és a szemlélőben elhatalmasodik a tehetetlenség érzése, ennélfogva milliók érzik magukat megalázottnak.
Vannak történések és helyzetek, amiknek a történelemben nem szabad megismétlődniük. Soha többé. Az emberiség önvédelmi reflexe működésbe szokott lépni, amikor valaki túllép egy határt. Amikor félő, hogy bekövetkezik a fulladás. Allergiától.