Minden megfontolás nélkül, indulatból írok, ez nem jó, ilyet nem szoktam. Ráadásul valami olyanról, amihez egyáltalán nem értek, ez még rosszabb, ilyet végképp nem szoktam.
Nem baj, majd visszavonom. Egy következmények nélküli országban, ahol a felelősség fogalma ismeretlen, ez igazán nem nagy ügy.
De tényleg nagyon mérges vagyok.
Azzal kezdődött, hogy Olasz Anna…
Elfelejtettem mondani, a barcelonai úszó világbajnokságról beszélek, a 10 kilométeres nyíltvízi számról. Szóval Olasz Anna állítólag azt az utasítást kapta, hogy húzódjon meg valahol hátul, és a végén jöjjön.
Kitől kapta ezt az utasítást? És miért? Úszott a mezőnyben egy Risztov Éva nevű lány, nem tudom, a hivatalosságok hallottak-e róla, ő az, aki tavaly olimpiai bajnok lett ebben a számban. Egyvalamit bizonyosan lehetett tudni: az összes úszó arra fog törekedni, hogy őt valahogy kiiktassa a versenyből. Agyonüsse, megfojtsa, bedarálja, lehetetlenné tegye. Semmit nem lehetett tenni, hogy Risztov Évát ettől megvédjék? Tényleg el kellett távolítani a közeléből azt a lányt, aki egyedül képes lehetett volna arra, hogy leszedje Risztov nyakáról a többieket? Tényleg nem volt érdemes feláldozni egy majdnem tökéletesen esélytelen úszót arra, hogy egy abszolút esélyest segítsen?
A verseny lefolyása igazolta azt, amit Mari néni is tudott: Risztovot ki akarták készíteni, és ez sikerült is. Mondtam az elején, nem értek hozzá, nem tudom, ilyen esetben mit kell tenni. De abban bizonyos vagyok, hogy ezt így nem…
Akkor sem, ha maga Risztov Éva akarta így. Ha azt mondta, elbánik ő egyedül is a többiekkel. De nem hiszem, hogy ezt mondta.
Mindez tetézve volt azzal, hogy a sportkommentátorok legidegesítőbb, legpökhendibb és legtehetségtelenebb alakja „közvetített”, aki miatt már a Tour de France-t sem néztem évek óta, oda most Székely Dávid visszatérített.
Nagyon mérges vagyok. Lehet, revideálnom kell majd az álláspontomat. Meg fogom tenni. A „sportriporter”-t kivéve.